ISTENTELEN

A hajnal átnyúlt felettem.

Csak lassan húzta félre

az éjszaka függönyét,

miközben lesöpörte

a párnán nyújtózó álmokat.

Este szedhetem újra össze.

Lehet nem is találom meg mind.

Közben még az is elveszhet,

amiből Isten

csak nekem nyújtott

és megengedte, hogy velem

egésszé kerekedjen.

Mint régen.

Amikor még volt bennem

hit.

*

TÜZET VISZEK

Túl világos már minden.

A Nap hét ágán

hét sárkány okád tüzet.

Míg rég-ismerős szavakra várok,

a múlt csendesen lángol.

Eloltani mégsem vágyom, mert

nélküle senki leszek.

*

ÚTBAN HAZAFELÉ

Az égen egyre több

az ismerős csillag

- távcsővel egy sem látható -.

Ujjbegyemben

múló percek babrálnak.

Elmaradt érintések.

Be nem gyógyulók.

A zsibbadás végigfut

a nap gerincén

lépéselőnyt adva az éjnek.

Utat vág nekem is a ködben

a csillagfoltos messzeségbe.

*

HALASZTÁSI KÉRELEM

Mostanában esténként

felhőtekercsekre üzenetet írok,

Istennek,

és az égig érő fák hegyére tűzöm:

Bár az idő és a tér

körötted végtelen,

én még maradnék

egy keveset. Jó itt nekem.

2014.11.16.- 2015.09.11.

Zsefy Zsanett