Hajnaltakarásban szökik már az éj el.

Nem nyílik szemem rá álmosan 'hogy lépdel.

Vajon hova lépdel?

Csöndbe sikkant a sín, csillant fémes fénye.

Sárga villamossal álmodtam - haj' régen -.

Álmodtam, be régen.

Szél kapott fel akkor, szárnyalt velem messze.

Gyermeki szívemet bánat nem temette.

Bánat még nem ette.

Felébredt a Nap is, - szemét felhő fedi -.

Nem akartam soha rossz útra letérni.

Rossz útra eltérni.

Alkonyatba fordult az a régi utca.

Nem találok haza, nincs ki visszahívna.

Aki visszasírna.

Bíborral takar be holnapnak az éjjel.

Lehet meg se érem, elvisz hideg fénnyel.

Halott, hideg fénnyel.

Napra forgok addig, amíg remény éled.

Sugarait mentem szívembe, elérjen.

Szívedhez felérjen...

2011.02.02.-2012.06.13.

Zsefy Zsanett

*

A Szüleimhez, a két őrző angyalomhoz.

Az az utca: a Péterfia 46. 2. emelet,

...erkélyes és mellette lévő ablak, felhúzott redőnnyel...

(Fotós: Bakó Irén)

Zeneajánlóm: Michèle Torr "J'aime" (1979)

https://youtu.be/lsusBo8A3uo