Csak egyre forog, mintha volna tükre,

és hiúsága sem vihetné bűnbe,

mint ki tudja, ha körbe-körbe járva

a lendületet egyformára vágja,

az Isten biztos kedvét leli benne,

hogy épp ez lett a paradicsom helye.

Ám tűzre-vízre hiába vigyázott,

az Édenkertben valaki hibázott.

Hol lett egy csoda, s azon keblek halma,

ott nem magától esett le az alma.

Bár egy falat még nem is volt nagy vétke,

csakhogy végül mind megették délre,

s míg magját nyelték, nem gondoltak szóra:

ne tegyék fel a holnapot egy lóra!

Így igazítsuk inkább hozzá léptünk,

- hogy értünk forog, kár volt szánkat tépnünk -,

ha nem is hiszed, a vég eljön egyszer,

a matéria helyén nem lesz kegyhely.

Ha elkezdődött s velünk teljesedik,

már ne mi tegyük tönkre ez istenit!

2012.08.08.-2012.08.14.

Zsefy zsanett