Valahol elvesztem,

így nem leszek útban,

sokszor fohászkodtam

lapulva a kútban.

Fent olyan fényes volt,

lent én voltam árnyék,

magamba zuhantam

pedig most felállnék.

Látom a kezeket,

egyik sem az enyém,

felemelnének tán,

ha nem lennék szerény.

Bennem egy kisördög,

a pokol sem álca,

gyakorolni járok át

a másvilágra.

2014.01.06.

Zsefy Zsanett

*

MaradanDOKK-os: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39577