Hallgatózom. Szíved csendes.

Abban más már sosem fér el.

Kitöltötted rég a teret,

mindenség vagy nappal, éjjel.

Hantok felett Hold enyeleg.

Csillagoknak lenne párja.

Szeretkezne, de nem lehet.

Az Úr őket másra szánta.

Itt maradok. Ez a végzet.

Föld kérgével betakarnak.

Követ raknak fölém vértnek.

Tudom Isten megtagad majd.

Hajnalodik? Az nem az ég.

Csak az ásó széle villan.

A méret itt éppen elég.

Lelkem úgyis hozzád illan.

2013.06.18-2016.07.04.-2021.02.12.-2022.06.19.

Zsefy Zsanett-Bara

*

Egy szerelmi öngyilkosság mementójául. (2013.)