szombat este van és megint épp úgy állok

ahogy a jegenyék őrzik őszi árkot

útszéli fákon már nem csüngenek tincsek

kopasz fejükről téphetem a nincset

rímre se telik már a hiány befalta

zsigerből tapos rám éltem minden napja

könyv vagyok vagy pár lap sorsokból lefűzve

kevés a (te) szavad hogy éhségem elűzze

hétfőtől szombatig valahogy kihúzom

ha marad nyugdíjam nyugtatóba fojtom

pőrén maradt testem - ahogy Isten adta -

vasárnap vasággyal rakhatod a napra

2012.11.24.-2015.02.03.-2016.12.27.

Zsefy Zsanett