(Átirat)

Anyám vánkosba rejtette a hópihéket ,

és a fehér csendet eltette jövőnek.

Míg Apám a csillagokat szögezte égre ,

kimért helyükről kettőt elcsentem tőle.

Mikor az éjszaka a Napot bekormozta,

hogy lássanak, fürödtem angyalszemükben.

Előttem a felhők rögvest függönyt bontottak,

csillagot röptetni mégis megrémültem.

Féltem, hogy szárnyra kelne ami szép volt bennem,

s a napok viharába, ha belekerül

csillagkapun át száguldana másik mennybe,

s én itt maradnék fénytelenül

2012.03.25.-2016.12.22.

Zsefy Zsanett