lassan szálló pihepárt követ a tekintetünk:

a lombölelésből kirebbent két madárt.

azóta asztal-csendben fogynak a napok,

s az otthon-meleg radiátorán egy-két fokot

lejjebb csavar a kezünk. a pezsgős éjszakák

buborékos fényeit elnyelte az idő.

zizegő vánkoson sebeket ápolunk. álmodunk.

majd fekete-fehérbe villan az utca.

egy kockányi visszatérő képbe tolakszik a

magány rémülete. ellene halhatatlanná

imádkozzuk a szeretni-készt, s ha tenger ölén

éled a vég, szivárványszemű szirénként

várunk medúzacsókokra, hogy minket is

áttetsző testébe fogadjon a mély. de ébredünk.

levendulakék illúziót túr szét az idő.

2011.10.19.-2019.03.16.

Zsefy Zsanett (Bara Anna)

*

- remix2 -

...a Medúza c. versem átirata...

*

Dokkra: Bara Annaként töltöttem fel: napfogyatkozás címmel. http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=45255