Havas tavasz


Hó fedi a földet, zöldet,

nap vöröse bágyadt kő lett.

Tél leplezi utak sorát,

rügyekre húz dérkoronát.

Jeges széllel száguld Isten

rendet rakni földi priccsen.

Ember kezét visszatartja,

erre másnak nincs hatalma.

Esendőkkel bármit tehet,

míg a vállán rándít hetet.

Szívathat is jókedvében,

jelet oszthat hozzánk mérten:

Vegyük észre azt a csendet,

amibe a halál kerget.

Addig együtt zengjünk ódát,

madarakkal fújjuk nótánk.

Keservünket húzzuk csőbe,

lelki szelektív gyűjtőbe.

Ne papoljunk, hagyjuk papra,

bohócruhát öltsünk hatra,

s vigyorogjunk rá a télre!

Talán ráfut egy nagy lékre.


2013.03.15.-átírat: 2013.12.11.

Zsefy Zsanett

*

(A "Túlhordott tavasz" átirata...a márciusi télről - 2013-ban.)

*

Átirata Bara név alatt:

az optimista

https://sites.google.com/d/1u80YcwUmpHUlqp0H9IpZp4EmCW4n2pMf/p/1QwwrwYMGTivDrgnt2tYIFNjEMz7WaglV/edit

Korábbi verziói Túlhordott tavasz; és Havas tavasz címmel jelentek meg a blogomban, és néhány netes oldalon.

*

Zeneajánlóm:

https://youtu.be/dPjbxuGRZfc?list=PLA0490A7471176064