Nem tudom láttad-e amikor holdtükrében

csillagokat fésült az éjjel. Tejút kócait bogozva

rendet rakott álmaink között, és a

felénk száguldó meteorokra álmodozva

kapaszkodó gondolataink egy pillanatra

fellobbanva úgy hamvadtak el, hogy a

felejtés szögesdrótjai mögött a

teljesíthetetlenek gödre örökre bezárta.

Nem tudom érezted-e már, hogy egyre távolabbi

lett a közel és a közeliben észre sem vetted

a távolt, mert a kettő úgy olvadt össze

ismeretlenként, hogy nem hitted el mindegyik

bennünk lángol. Amikor végre belebizsergett a

bőröd is a felismerésbe, - csak rajtad múlik

üstökös vágyaid eléred-e -, akár elhagytad

akár felemelted, mindegyik kihűlt kő lett nélkülem.

2014.12.03.-2018.06.01.

Zsefy Zsanett