Az én anyám virág volt a réten.

Szellő simította minden hajnalon.

Harmatban fürdött az illatos szélben.

Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.

Az én anyám virág volt a réten.

Bársonyos szirmán élet zümmögött.

Szivárványból szőtt színeket az éjnek,

a csillagfényben némán tündökölt.

Az én anyám nem vágyott rózsa lenni.

Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.

Nem csábította más vidék, más élet,

bár örökké égett benne a honvágy.

Az én anyám virág volt a réten.

Most is ott él a kéklő ég alatt.

Szirmait már nem bontja ki a rétnek,

de minden virágnak ő az illata.

Zsefy Zsanett

2010.04.19.