A fecskekörök ahogy egyre nőnek,

és hideg szelek lúdbőrzik a földet,

a levélhegyek sárba kucorodnak,

míg varjak ülnek ködön hajnalhosszat.

Az erkélyláda, az a pici szelet,

mi kertnyi teret nekünk őrizgetett,

bevágyódik a muskátlis sarokba,

hol pince-sötét takaróként óvja.

A mosolyokon nyármúlás nyújtózik,

de éledezni mégse akarózik,

mert lányajkakról felvillanó fények

még kitakarnak néhány szép emléket.

Zsefy Zsanett

2012.09.09.-Átirat: 2012.09.10.