Egy tucat filmet néztem meg az este,

volt köztük német és persze felirat.

Hogy miről szóltak, nehéz felidéznem,

már az elején akadt egy kis hiba:

A főcím alatt almoztam serényen,

és azt hittem még kezet is moshatok,

ám kutyám vakkant, s futok az erkélyre,

a kóbor cicát ki vághatta nyakon?

Hogy visszaértem hármat lőttek éppen,

de az is lehet a fülem csengetett.

Már szelektíven hallok és eszmélek,

így kapásból csak a párom csesztetem.

Na, szóval végre leülök és látom,

hogy vér mindenütt, hát gézt veszek elő.

A thriller nekem kimondottan káros,

bár a szomszédnál a vámpír is nyerőbb.

Elkapcsolok, és felkapom a vödröt,

- a meccs alatt végre adásszünet van -,

hogy felmossak, de férjem ismét dörmög,

mi a francnak, hiszen holnap is lesz nap.

Már rajzfilm pereg, Fickó kedvenc része,

rajong és ámul minden tom-jerys bunyón.

Kész csoda, ahogy macskaként beéri

pár filmkockával, hol kandúr a hunyó.

Én izgalmamban nem tudom követni,

mert a mosógép csap oltári ricsajt.

Így visszalököm, nem hagyva henyélni,

egy Energomat nem csoda, hogy szilaj.

A sorozatot gondoltam beérem,

és megtudom, mégis mi a jóban rossz.

De a párom a poént főbe lőtte.

Így rövidült meg az élte és e poszt.

2012.11.23. -2017.11.22.

Zsefy Zsanett

*

Fotón: Fickó - de szuka - cicuskánk