az óra fárad hangja halkul

pergő faleveleket sodor a szél

fölém szökik báli rongyban

a csillagokkal terhes ég

a tegnap hangos virágtól gazdag

rétjének köpenye szaggatott

száz sebből vérzik a hajdanszép volt

pipacs szára pőrén hajol

sír a mennybolt koldus a fénye

takargatja mit rám hagyott

nem oszlik vágya hogy szakadjon tájra

lelkem mélyéig átfagyok

2011.09.21.

Zsefy Zsanett