...és persze vannak fájdalmak és poklok,

hol Radnóti járt, maradtak foltok,

sárgák vagy vérvörös hegyek,

elhaló sikolyok, lázas fellegek.

és voltak fények, amiket sosem láttam,

szemekben gyúltak, most fentről vigyáznak.

amíg csúcsra járatnánk a napot,

felejtjük, még szunnyadnak a magok.

és mintha kalapácsra vernénk a szeget,

hiába a szó, ha mindenről lepereg.

csodálkozunk, hogy kalapunk

fejünkön nem marad,

leüti irigység, sunyiság, dölyf, harag.

és persze most is fájnak, és úgy érzed, pokol,

hogy hiába amit érted, értem,

az egész kirakat vagy akol,

hol a fecskék is elhagyják fészküket.

inkább délre húznak.

csőrükben szívek.

2012.07.31.

Zsefy Zsanett