Kéregidő(m)

Már nem hajt ágat.

Kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák.

(Észre sem vette, hogy kivágták.)

Amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak

évgyűrűibe rügyfakadások,

ágfésülő szelek,

lombszaggató viharok dermedtek,

és madárcsőrök gyógyító erejéhez

asszisztáló sebforrasztó idő.

Idáig hatalmasnak,

megtörhetetlennek érezte magát.

Most bizonytalanul keresi

elvesztett törzsét,

imádott hajtásait,

az elnémult madárhangokat.

Még görcsösen ragaszkodik,

miközben tönkjén egy mókus idegesen rohangál.

- Nem érti mi történt vele,

hiszen ez a hely az otthona,

hát miért nem találja? -

De nem tehet fel kérdéseket.

Egyszer, ha elengedi a földet,

kifordult gyökerével jelezve

itt egy csemetével ő is pótolható

iszonyúan fog fájni, hogy nem láthatja,

ahogy égig nő a jövő.

2016.05.03.-2016.07.19.

Zsefy Zsanett

*