amíg októbert skiccel a természet keze
fakuló aranyára okkert maszatol a Nap
ritkán ível már felettünk prizmacseppeken
égi ágyán tűzgömb-fáklyánk felhőt sír
nálunk karcsúsodó fénygyerekek
hol színek tobzódtak avarágyon
a mámor üres fészke marad
a fecskék után délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba takaróznának
lassan sötétből sötétedésbe
zizegő tőkékről hörpinti az ősz
s mire december telet szitál
nem marad más mint túlélni
2011.10.02. -2015.10.07.-2017.11.11.
*
Átirata "mentőöv" címmel a Zsefy seholsincs világa2-ben.