amíg októbert skiccel a természet keze

fakuló aranyára okkert maszatol a Nap

ritkán ível már felettünk prizmacseppeken

szivárványkalap

égi ágyán tűzgömb-fáklyánk felhőt sír

míg búcsút intenek

nálunk karcsúsodó fénygyerekek

hol színek tobzódtak avarágyon

az orgiából decemberre

a mámor üres fészke marad

a fecskék után délre vágynak az álmok is

mediterrán izzásba takaróznának

a beton falak

lassan sötétből sötétedésbe

borzongat a csend

a tavaszból nyíló nyarat

zizegő tőkékről hörpinti az ősz

s mire december telet szitál

e rezignált világra

nem marad más mint túlélni

megint

2011.10.02. -2015.10.07.-2017.11.11.

Zsefy Zsanett

*

Átirata "mentőöv" címmel a Zsefy seholsincs világa2-ben.