Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,

pedig tollamban a tinta egyre forr,

a papiroson fehér marad minden,

ha a képzeletem most is csődöt mond.

Úgy szeretlek, hogy elfelejtek félni,

veled egyszerű lesz, ami komplikált,

de egyszerűen nehéz lenne élni,

amíg félszavakat rosszul kombinálsz.

Én úgy szeretlek, mint gombluk a gombot,

még az sem számít, ha néha leszakadsz,

a tű fokán is átbújok majd érted,

mert a cérna leszek, hogy megtartsalak.

2012.11.18.-átirat: 2015.02.12.

Zsefy Zsanett