Már kopott bennem, mégis fel-felsejlik

a szívkapuban ácsorgó varázs.

Oly halkan csendül az a kis csengettyű,

nem is hallja rajtam kívül más.

Hogy beengedném újra, ha itt járna,

dobbanásnyit lüktessen belém

egy halk nevetés és a benne csengő

karácsonyi ének, s velük én.

A pince mélyén ketten sürgölődtek,

angyalok voltak, ma csillagok.

Úgy ragyogtak a díszek és a csendre

az angyalhaj selymesen ráomolt.

A gyertyafényben ahogy ott időztek

szárnyaikon pihent a jövőm,

s míg lestem őket, mentséget kerestem,

hisz nem én, de ők voltak cselszövők.

2014.12.02.-2017.12.24.

Zsefy Zsanett