"A költőket néha egy-egy hangszerrel szokták jellemezni.Azt mondják, hogy ennek a költészete úgy szól, mint a hegedű, amannak a költészete pedig, mint a fuvola vagy a hárfa." Kosztolányi Dezső ezen sorai jutottak eszembe Zsanett verseiről, mert sokféle hangszeren játszik, s egyre magabiztosabban teszi ezt, amióta a Csillagszemen megjelent. Ő az, Aki anélkül ,h ogy bevallaná vagy tudatosítaná Magában, rengeteget olvashat, hogy fejlődjön, hogy tökéletesedjen, hogy megmerje mutatni legmélyebb Önmagát is. Prózái is éppen olyan frissek, üdék, még szomorúságukban is, mint költeményei. Nála az érzelem és az értelem együttesen alkotják a nagyzenekari mű vezérmotívumát, s képei olyan tartalmasak, hogy egy-egy szóképről oldalakat lehetne írni, mert annyira mély-, és többrétegű kompozíciókban gondolkodik. A Csillagszemek sokat köszönhet annak, hogy Zsanett otthonra talált a portálon, hiszen képes Másokat is polémiába vonni, s teszi ezt azért, hogy mindnyájunk örömére Minden Egyes Szerző fejlődhessen tapintatos, bölcs tanácsai révén.