Korhadt ágak mohaölelése

és szívverésnyi faágroppanás

kísér merre lopakodva lépek,

mégis megrebben néhány kismadár.

Repülnék, ha lennék elég bátor,

de bénán állok a szírt peremén,

Isten nélkül haza se találok,

a köd előttem mindent felemészt.

Ráhangolnám magam az egészre,

hogy ne érezzem: múló pillanat

fészket rakni a semmi hegyére,

abból ami végleg kimaradt.

Elvész minden tőlem fakadt visszhang,

elnyeli ez a dübörgő világ,

neonfényben szikra alig csillan,

de új hajtáson ismét lesz virág.

2012.11.15. - 2016.08.22.

Zsefy Zsanett

*

(Korábbi címe: Fészkelődő)

*

Dokkon: Bara Annaként feltöltve.

*

Illusztráció: Jahňací Štít fotója -insta -FB

*

Utolsó, eredeti sor: "pedig attól éledne újra fel a láng."