Azt hittem, hogy csillag vagyok,

a mennybolt is tőlem ragyog,

lábam nyomán fénysziporka

fröccsen szét az angyalokra.

Fenyőtűkre angyalhaj száll,

csillog rajtuk sok ezer szál,

varázspálcán vibrál fényem,

gyermekmosoly lesz szentélyem.

Azt hittem hogy csillag vagyok,

pedig anyám könnye ragyog,

három király minden kincse

elfér abba a nincsenbe.

Már nem hiszem, nem is bánom:

cseppnyi az én mennyországom.

Inkább őrzöm, hitbe fűzöm,

Karácsonykor csúcsra tűzöm.

Messze ragyog, mégis bennem,

halálomig a szívemben.

2011.12.21.

Zsefy Zsanett