-átirat -

nem kopognak nincs miért

a szó is ritkul és kimért

ajtót nyitni nincs kinek

csábítják a fentiek

senkinek sem érdeke

láthatatlan élete

koponyáján sírhalom

másnak őröl a malom

emléke csak vézna heg

benne tű vagy néha szeg

hűlt helyére száz akad

netvilágon nincs lakat

együtt-maga mit sem ér

tömegbe gyűrt magányban él

2011.09.05.-2018.04.29.-2018.05.09.-2020.11.20.

Zsefy Zsanett

*

A "tömegbe gyűrt magány" költői kép a vers alatt jelzett (2011.09.05.) időben született. Azaz: sajátom. :)

A magány érzését próbálja sok ember elhárítani az internet, facebook világába temetkezve. Látszólag sikeresen. De a magány gyakran felülkerekedik, s amitől azt várnák, hogy elűzi, épp az erősíti meg, hogy mennyire magukra maradtak, mennyire egyedül vannak.

Lehet ezer ismerős, több száz követő...(ha) a valóság egészen más.