Ecce gratum
et optatum
Ver reducit gaudia.
purpuratum
floret pratum.
Sol serenat omnia.
iamiam cedant tristia!
Aestas redit,
nunc recedit
Hiemis saevitia.
Iam liquescit
et decrescit
grando, nix et cetera.
Bruma fugit,
et iam sugit
Ver Aestatis ubera.
illi mens est misera,
qui nec vivit,
nec lascivit
sub Aestatis dextera.
Gloriantur
et laetantur
in melle dulcedinis
qui conantur,
ut utantur
praemio Cupidinis.
simus iussu Cypridis
gloriantes et
laetantes
pares esse Paridis.
Ím, a drága
Nap sugára
fényét hinti szerteszét.
Bíborszínben
csillog minden,
vár ránk erdő, tarka rét.
Minden gondunk messze száll.
Bimbó pattan,
csók is csattan,
minden vidám: jön a nyár.
Fénytől éled
minden élet,
olvad gyorsan téli jég.
Zord tél múlhat,
mert már új Nap
szórja lángját szerteszét.
Tavasz jött a tél helyett.
Ad az élet
minden szépet,
tűz a Nap a Föld felett.
Dicsérjétek,
tiszteljétek,
tőle árad ránk a fény.
Vénusz küldte:
gyúljon tűzre
lángjától az ifjú vér.
Szájunk forró csókra vár.
Szellőszárnyon
boldog álom
minden szívhez eltalál.