Május eleje

Május eleje,

sem bükk levele

madár dala, sem virág telje,

nem derít kedvre:

nem jön sietve

öntől soha hírhozó erre

hogy valaha híven lefesse

mi várhat a szerelmesekre.

Víg kedve

vonz egyre,

hát így kérem esengve,

szerelme

ne szűnne:

irigy el ne veszejtse.

Kedves szép hölgyem,

ne adja Isten,

hogy az irigy örvendezhessen,

bajt ne keressen!

Drágán fizessen,

ki öntől így elválaszt engem!

Többé én víg nem lészek úgysem,

sem boldog, míg Ön nincs mellettem,

kegyetlen

keservem,

halni kényszerít engem;

elvesztem,

hisz minden

talmi, ha Önt elvesztem.

Hogy veszít úgy el

olyat az ember,

kit nem is bírt, s vissza hogyan nyer?

Nemcsak lélekkel

szeret az ember;

ha ad gyógyírt kedvesed egyszer,

ezért, elhidd, csak tisztelned kell.

Az keltett hírt: rám kedves szemmel

néz, s kedvel,

bár egyszer

eddig nem háltam Önnel;

örömmel

égtem el,

pedig mit sem értem el.

Hogy örvendhetnék,

ha elszakadnék

Kegyedtől, s Ön neheztel rám rég,

én hű maradnék,

bár mit se kapnék,

vigasz nem jön, mit is remélnék?

Ha nincs öröm, min örvendeznék?

A káröröm rossznak segítség,

Önt néznék,

igéznék,

mindez már-már betegség:

önhittség,

irigység!

Én meg kínlódom ismét.

Kiválósága

és finomsága

Szép Beatriz, hölgyek virága,

Isten áldása,

sehol sincs mása,

érdeme is nő egyre-másra,

szép szavait szebbnek találja

szép tetteit dícséret várja,

nincs párja,

példája

minden nemes vonása,

vonzása,

tudása

s egyben jóakarása.

Szépséges hölgyem,

a sok-sok érdem,

mit ismerek, mind megvan Önben,

kinek szívében

nincs Ön, ne éljen!

Én mást teszek: átnyújtom éltem!

Más hölgyeket bár jól megnéztem,

de nem lelek hasonlót, érzem.

Úgy kértem,

mint régen

Érec Énide-et Chrétien

művében*.

Ím készen,

Engles*, e vers egészen.

Képes Júlia fordítása

Kalenda maia

Kalenda maia

Ni fueills de faia

Ni chans d'auzell ni flors de glaia

Non es qe.m plaia,

Pros dona gaia,

Tro q'un isnell messagier aia

Del vostre bell cors, qi.m retraia

Plazer novell q'amors m'atraia

E jaia,

E.m traia

Vas vos, donna veraia,

E chaia

De plaia

.l gelos, anz qe.m n'estraia.

Ma bell' amia,

Per Dieu non sia

Qe ja.l gelos de mon dan ria,

Qe car vendria

Sa gelozia,

Si aitals dos amantz partia;

Q'ieu ja joios mais non seria,

Ni jois ses vos pro no.m tenria;

Tal via

Faria

Q'oms ja mais no.m veiria;

Cell dia

Morria,

Donna pros, q'ie.us perdria.

Con er perduda

Ni m'er renduda

Donna, s'enanz non l'ai aguda

Qe drutz ni druda

Non es per cuda;

Mas qant amantz en drut si muda,

L'onors es granz qe.l n'es creguda,

E.l bels semblanz fai far tal bruda;

Qe nuda

Tenguda

No.us ai, ni d'als vencuda;

Volguda,

Cresuda

Vos ai, ses autr'ajuda.

Tart m'esjauzira,

Pos ja.m partira,

Bells Cavalhiers, de vos ab ira,

Q'ailhors no.s vira

Mos cors, ni.m tira

Mos deziriers, q'als non dezira;

Q'a lauzengiers sai q'abellira,

Donna, q'estiers non lur garira:

Tals vira,

Sentira

Mos danz, qi.lls vos grazira,

Qe.us mira,

Cossira

Cuidanz, don cors sospira.

Tant gent comensa,

Part totas gensa,

Na Beatritz, e pren creissensa

Vostra valensa;

Per ma credensa,

De pretz garnitz vostra tenensa

E de bels ditz, senes failhensa;

De faitz grazitz tenetz semensa;

Siensa,

Sufrensa

Avetz e coneissensa;

Valensa

Ses tensa

Vistetz ab benvolensa.

Donna grazida,

Qecs lauz' e crida

Vostra valor q'es abellida,

E qi.us oblida,

Pauc li val vida,

Per q'ie.us azor, donn' eissernida;

Qar per gencor vos ai chauzida

E per meilhor, de prez complida,

Blandida,

Servida

Genses q'Erecs Enida.

Bastida,

Finida,

N'Engles, ai l'estampida.

Érec Énide-et Chrétien művében: utalás Chrétien de Troyes (1140 körül - 1190 körül) regényének (Erec és Enide, 1170 körül) szerelmes hőseire. Ez a mű a középkori irodalom első udvari regénye.

Engles: Montgerrati Bonifác őrgróf, a költemény címzettje