Közzététel dátuma: Apr 26, 2016 8:31:16 AM
(Ballade du trépas Villon)
Ballade pour servir de conclusion
Icy se clost le Testament
Et finist du pouvre Villon.
Venez à son enterrement,
Quant vous orrez le carillon,
Vestuz rouges com vermillon,
Car en amours mourut martir ;
Ce jura-il sur son coullon
Quand de ce monde voult partir.
Et je croy bien que pas n’en ment,
Car chassié fut comme un soullon
De ses amours hayneusement,
Tant que, d’icy à Roussillon,
Brosses n’y a ne brossillon,
Qui n’eust, ce dit-il sans mentir,
Ung lambeau de son cotillon,
Quand de ce monde voult partir.
Il est ainsi, et tellement,
Quand mourut n’avoit qu’un haillon.
Qui plus ? En mourant, mallement
L’espoignoit d’amours l’esguillon ;
Plus agu que le ranguillon
D’un baudrier luy faisoit sentir,
C’est de quoy nous esmerveillon,
Quand de ce monde voult partir.
Envoi
Prince, gent comme esmerillon,
Saichiez qu’il fist, au departir :
Ung traict but de vin morillon,
Quand de ce monde voult partir.
Záróballada
Testamentuma lapjait
A szegény Villon itt lezárja.
Jöjjetek el, ha temetik,
És lélekharang cseng utána.
Öltözzetek piros ruhába,
A szerelem mártírja volt:
Így mondta, kani mivoltára,
Mikor e földtől búcsuzott.
S én nem hiszem, hogy hazudik,
A szeretője úgy kivágta,
Oly gonoszul!... Roussillonig
Nincs bokor, melynek karmos ága
Szert ne tett volna rongy-virágra:
Köpenyét tüske és bozót
Oly kegyetlenül megcibálta,
Mikor e földtől búcsuzott.
Ez volt ő. Nem csoda, hogy így
Rongyokban érte a halála.
S mi több, utolsó perceit,
Még azt is Ámor vad fulánkja
Kínozta, marta, szúrta, vájta,
Jobban mint kardhegy vagy horog.
Így lett ő mindnyájunk csodája,
Mikor e földtől búcsuzott.
Ajánlás
Herceg, szép sólymok büszke párja,
Hogy mivel lépett meg, tudod?
Jó burgundit szívott magába:
A földtől borral búcsuzott!
Szabó Lőrinc fordítása
Végballada
A Testamentum immár kész,
véget ért Villon élete,
jöjj el, ha lesz a temetés,
harangzúgás hív, gyászzene.
Vörös lepelben teteme,
hiszen ő mártír, áldozat,
a szerelembe halt bele
akit e sír ma befogad.
Én tudom jól, hogy nem hazug,
dárdája űzte pocsolyába,
aki ekként él ide jut,
börtönbe, sírba visz a lába.
Hajtott nappal, s az éjszakába’,
higgyétek el, mert így igaz,
megoldott minden alsószoknyát
akit e sír ma befogad.
Így élt, és ahogy általában’,
jött a vég, nem volt rongya se,
nem volt ki a szemét lezárja.
Szerelemtől immár messzire,
reménytelenség hált vele;
s most puskaszíjon lóg a rab,
(Ő, kiről csodákat mesélnek,)
akit e sír ma befogad.
Ajánlás
Herceg, az ember mint sólyom
visszatér, ahonnan elszakadt:
Kortyol a holtak borából
akit e sír ma befogad.
Koosán Ildikó fordítása