Fortunae plango vulnera
stillantibus ocellis,
quod sua mihi munera
subtrahit rebellis.
verum est, quod legitur
fronte capillata,
sed plerumque sequitur
Occasio calvata.
In Fortunae solio
sederam elatus,
prosperitatis vario
flore coronatus;
quicquid enim florui
felix et beatus
nunc a summo corrui
gloria privatus.
Fortunae rota volvitur;
descendo minoratus;
alter in altum tollitur;
nimis exaltatus
rex sedet in vertice
caveat ruinam!
nam sub axe legimus
Hecubam reginam.
Fortuna megcsalt, összetört,
átkom utolérje.
E hűtelen, rossz, csalfa nőt
verje bosszúm érte.
Mint két kedves együtt élt,
úgy éltünk mi csendben.
Míg velem volt, el nem ért
semmi gond, baj engem.
Fortuna mellett szép az út,
könnyű sor az élet.
Szíve ha érted lángra gyúlt,
rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz,
mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész,
gyűlik baj a bajra.
Fortuna mindig változó:
csókja rövid álom.
Hiába hívja őt a szó:
újra sosem látom.
Új kedvessel messze jár,
azt is majd megunja,
állhatatlan kedve már
azt is bajba húzza.