Közzététel dátuma: Apr 26, 2016 9:0:10 AM
Que Villon feit a la requeste de sa mère, pour prier Nostre-Dame
Dame du ciel, regente terrienne,
Emperière des infernaulx palux,
Recevez-moy, vostre humble chrestienne,
Que comprinse soye entre voz esleuz,
Ce non obstant qu’oncques rien ne valuz.
Les biens de vous, ma dame et ma maistresse,
Sont trop plus grans que ne suis pecheresse,
Sans lesquelz biens ame ne peult merir
N’avoir les cieulx, je n’en suis jengleresse.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
A vostre Filz dictes que je suis sienne ;
Que de luy soyent mes pechez aboluz :
Pardonnés moi comme à l’Egyptienne,
Ou comme il feit au clerc Theophilus,
Lequel par vous fut quitte et absoluz,
Combien qu’il eust au diable faict promesse.
Preservez-moy, que je ne face cesse ;
Vierge, pourtant, me vouilliés impartir
Le sacrement qu’on celebre à la messe.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
Femme je suis povrette et ancienne,
Ne riens ne sçay ; oncques lettre ne leuz ;
Au monstier voy dont suis parroissienne
Paradis painct, où sont harpes et luz,
Et ung enfer où damnez sont boulluz :
L’ung me faict paour, l’autre joye et liesse.
La joye avoir fais-moy, haulte Deesse,
A qui pecheurs doivent tous recourir,
Comblez de foy, sans faincte ne paresse.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
Envoi
Vous portastes, Vierge, digne princesse,
Jesus regnant, qui n’a ne fin ne cesse.
Le Tout-Puissant, prenant nostre foiblesse,
Laissa les cieulx et nous vint secourir ;
Offrist à mort sa très clère jeunesse ;
Nostre Seigneur tel est, tel le confesse.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
Ballada, melyet édesanyja kérésére készített a költő, hogy imádkozhassék Miasszonyunkhoz
Ég Úrasszonya, Föld Helytartónője,
Poklokon is Császárnő: csupa kegy,
Választottadként Mennyei Körödbe
Végy engem is, hű keresztényedet,
Bár érdemem rá semmi nem lehet.
De hisz ha volna bűnöm bármi, túlnő
Jóságod rajta bőven, édes Úrnő
S e jóság nélkül senki nem kapott
Helyet az égben. Vallom hát, szívemből,
Élni-halni e hitben akarok.
Mondd el Fiadnak, Jézusnak előre:
Övé vagyok; oldja föl lelkemet.
Járj Nála énhelyettem is Te közbe,
Mint Egyiptomi Mária* helyett,
S Theophilus* helyett, bár nem Veled
Hanem ördöggel volt ő alku-szerző.
Vigyázz Te rám, kit nem ért soha szeplő,
Kinek tiszta méhéből fakadott
A szentség, a misében testet öltő,
Élni-halni e hitben akarok.
Asszony vagyok, szegényke, vénülőcske,
Együgyű is: betűt sem ösmerek.
Csak nézem templomunk falán kiföstve
A mennyországot hárfák zöngenek
S a poklot - ott főnek a bűnösek!
Egyik vidító, a másik ijesztő.
Juttasd nekem, ó, Szent Nők közt te Első,
A viditót, mert Te meghallgatod,
Ha Hozzád siet a bűnbe-veszendő
Élni-halni e hitben akarok.
Ajánlás
Vitted méhedben, Szűz Fejedelemnő,
Isten fiát, ki lészen eljövendő,
Legfőbb urunkat, ki értünk a mennyből
Leszállt s bennünket megoltalmazott;
Oly ifjan kínhalált kereszten lelt Ő,
Nekünk Megváltónk, vallom, ekképp lett Ő:
Élni-halni e hitben akarok.
Illyés Gyula fordítása
Egyiptomi Mária vagy Bűnös Mária: egykori alexandriai kurtizán, aki egy csoda hatására, Szűz Máriát segítségül hívva bűneinek bocsánatárét megtért, vezekelni a pusztába vonult, és itt élt szigorú remeteéletet negyvenhét éven keresztül, 421 körül bekövetkezett haláláig. Egyiptomi Szent Mária néven vonult be a szentek közé. (Története az Arany Legendában: >>>)
Theophilus: legendás történet hőse; a mai Törökországban található Ciliciában az adanai püspökségének ügyvivője volt a 6. században. Mikor várakozása ellenére nem őt, hanem mást neveztek ki Adana püspökének, eladta a lelkét az ördögnek: egy saját vérével írt iratban megtagadta Krisztust és Máriát, cserébe megkapta a püspökséget. Később megbánta bűnét, böjtölni kezdett és Máriához imádkozott. A Szűz megjelent előtte, keményen megdorgálta, de újabb böjt után ismét meglátogatta és feloldozta a püspököt, a Sátán hiába próbálkozott, hogy ezt megakadályozza. Theophilius története Villon korában színpadi mirákulumjátékok kedvenc témája volt. (További részletek itt: >>>)
Ballada, melyet Villon készített, anyja kérésére, hogy imádhatná a szent Szüzet.
Óh Föld úrnője, Égnek asszonya
S kit retteg a Pokol, a bús mocsár,
Jámbor leányod majd fogadd oda,
Hol drága kört kedveltid népe zár,
Bár érdemem ezektől messzi jár.
Ám égi jód, Úrnőm, a szent vagyon,
Vétkem fölött is bővséggel vagyon
S e jók nélkül nem jut föl senki sem
Az égbe - Én e jusst hát nem hagyom:
Óh, élve s halva ez az én hitem!
Fiadnak mondd, hogy íme övé ez a
Törődött szív és irgalmára vár,
Ő nőszemélyt nagy bűnből oldoza
Egyiptom földjén és nem érte kár
Teofilusz frátert sem, lelke bár
Az ördögökkel cimborált vakon,
Óvj: én ne tégyek ily balgatagon,
Szent Szűz, kinek szeplőtlen méhiben
Misénk szentsége nyugvék egykoron...
Óh élve s halva ez az én hitem!
Lásd, együgyű, agg szolgálód, soha
Meg nem tanulok én olvasni már,
De templomunk falán képek sora,
S ott láttam: a menny csupa lant s gitár,
A pokol meg szurok, tűz, ronda sár:
Emettől félek, az tetszik nagyon
S tudom, kegyes Szűz, én a jót kapom,
Mert kedveled a bűnöst, ha hiven
Tér trónusodhoz s kér éjen s napon...
Óh élve s halva ez az én hitem!
Ajánlás
Szent hercegnő! te méhedben s karon
Hordád örök Fiad, ki akkoron,
Ámbár övé az ország s hatalom,
Jött, bűneink közt élni, idelenn,
És kínhalált halt szép fiatalon,
Óh áldott Úr ő, vallom jámboron
És élve s halva ez az én hitem!
Tóth Árpád fordítása
Ballada Miasszonyunk imádására
Föld hercegnője, asszonya a mennynek,
te császárnő a bús pokol fölött,
tekints le rám, hogy országodba menjek,
és üljek választottaid között,
bár szolgálód gyakorta bűnözött.
A Te kincsednek oly gazdag a fénye,
alázatosan hullok íme térdre,
irgalmad nélkül sose juthatok
közel Tehozzád, a gyönyörű égbe.
Ebben a hitben élek és halok.
Övé vagyok - mondd Fiadnak, Ki Benned
fogantatott, s Te szülhetted meg őt.
Az egyiptomi nőről is a szennyet
te mostad le, mikor elédbe jött,
s bár szövetséget ördöggel kötött,
Theophilus a kegyelmet elérte.
Szent Szűz, ne ejts el engem a sötétbe!
Szeplőtlen testedben foganhatott
a mise szentségének földi lénye...
Ebben a hitben élek és halok.
Szegény öregasszony vagyok, ki szenved,
betűt nem ismerek, de ha ülök
a templomban, oly szép az én szememnek
a festett menny, hol hárfa, lant pönög,
lent a pokol sok égő rabja nyög.
Az országba, mely mosolyogva néz le,
Miasszonyunk, oda majd Te kisérj be.
Mindenki, ha nem megátalkodott,
Hozzád fordul, hogy üdv legyen a része.
Ebben a hitben élek és halok.
Ajánlás
Viselted egykor, Világ Szüzessége,
Jézust, kinek nincs kezdete, se vége.
Leszállt az Isten segíteni végre,
Lakása menny volt, melyet otthagyott,
Orv halálé lett ifju, drága vére,
Nincs urunk rajta kívül, vallom égve...
Ebben a hitben élek és halok.
Vas István fordítása
Ének, melyet Villon anyja kérésére szerzett, hogy azzal könyörögjön Mi Asszonyunkhoz
Ki égen-földön tartod trónusod,
S pokol fertőjét fennen ülve nézed,
Szent Szűz, ne vesd meg az alázatost:
Tiéid közzé bocsásd bé a vétkest!
Bármily esendő s gyarló is e vén test,
És lelkem bármily sok teher nyomasztja,
Száz annyi a Te irgalmad malasztja!
Kinek Te kincsed ingyen nem adod,
Az mennybe nem jut — esküszöm szavamra —
E hitben élek, e hitben halok.
Mondd meg Fiadnak: hittel áldozok,
S váltságot én csak általa reménylek,
Adjon hát nékem bűnbocsánatot,
Mint amaz Égyiptomi nőszemélynek,
S mint Theophilnak, kit nem vert itélet,
Bár önként szánta lelkit a pokolra —
Te óvj, hogy én ne bukjam így botolva! —
Ó, Szűz, kiben tisztán fogantatott
Az Ő szent teste, az Oltári Ostya —
E hitben élek, e hitben halok.
Én csak szegény kis vénasszony vagyok,
Oly együgyű, a betühöz sem értek;
De templomunkban, festve látom ott,
Hogy zeng a mennyben lantszó, hárfa, ének,
Míg a pokolban kárhozottak égnek:
Ez elborzaszt, az ád reményt vigaszra —
Te vígasztalj és Te emelj magasba,
Mi Asszonyunk! Hiszem, Te hallgatod
A bűnöst is, ha benned van bizalma —
E hitben élek, e hitben halok.
Ajánlás
Viselted Őt méhedben, Isten Anyja,
Isten Fiát, ki trónját odahagyva,
Lelkét miértünk szolgaságra adta,
Leszállt a mennyből, s veszni nem hagyott;
Ontotta vérét, értünk élve, halva;
Nagy Isten Ő, örökkön áll hatalma —
E hitben élek, e hitben halok.
Mészöly Dezső fordítása
Ballada, melyet Villon szerzett édesanyja kérésére, Szüzanyánkhoz való könyörgéseképpen
Királyné, akit fél a poklok szennye,
Ég hölgye s földünk Urasszonya ott,
Tekints rám, ájtatos keresztényedre,
Fogadj, mint választottid fogadod,
Bár érdemes kegyedre nem vagyok.
Oly nagy a száma, Urnőm, jóságodnak,
Hogy vétkeim kicsinnyé zsugorodnak
S a lélek nélkülük érdemtelen
A mennybe jutni, ne vedd tréfaszónak, -
Élten és holtan ez az én hitem.
A romlást küldje mindenki vétkemre,
Mondd meg Fiadnak, én övé vagyok,
Szálljon meg, mint a Szent Annát kegyelme,
Vagy mint Theophilust, a kispapot,
Aki általad feloldoztatott.
Mennyit fogadkozott ő a Gonosznak!
Ójj, hogy ilyenben én ne fáradozzak,
Töretlen Szűz, aki szeplőtelen
Misénk szentségét méhedben hordoztad.
Élten és holtan ez az én hitem.
Asszony vagyok én, szegény és vénecske,
Mit sem tudok, betűt nem olvasok,
Látom az édent templomunkban, festve,
Ott hárfák vannak, lantok, kobozok.
S a poklot, hol sok elitélt rotyog:
Ez elkomorít, az mosolyra oktat.
Az örömet add, Szűzanyám, azoknak,
Kik hozzád futnak vélem vétkesen
S csordultig hittel, buzgón iparkodnak.
Élten és holtan ez az én hitem.
Ajánlás
Várunk, Szüzünk, Királyasszony, ki hordtad
Jézust, az örököt, Mindenhatónkat,
Lejött, fölvéve gyenge mivalónkat,
Lejött, segitni rajtunk idelenn,
Odadta ifjuságát a bitónak,
Nem más ő, mintahogy igéim szólnak,
Élten és holtan ez az én hitem.
József Attila fordítása
(Ballade composée par Villon à la demande de sa mère.)
Dame des cieulx, regente terrienne
Emperiere des infernaux paluz 1,
Recevez moy, vostre humble chrestienne,
Que comprinse soye entre vos esleuz,
Ce non obstant qu’oncques rien ne valuz.
Les biens de vous, ma dame et ma maistresse
Sont trop plus grans que ne suis pecheresse,
Sans lesquels biens ame ne peut merir 2
N’avoir les cieulx, je n’en suis jengleresse 3.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
À vostre Filz dictes que je suis sienne ;
De luy soyent mes pechiez aboluz :
Pardonne moy comme a l’Egipcienne 4,
Ou comme il feist au clerc Theophilus 5,
Lequel par vous fut quitte et absoluz,
Combien qu’il eust au diable fait promesse.
Preservez moy, que ne face jamais ce,
Vierge portant, sans rompure encourir,
Le sacrement qu’on celebre a la messe 6
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
Femme je suis, povrette et ancienne,
Qui rien ne sçay; oncques lettre ne leuz ;
Au moustier voy dont suis paroissienne 7
Pâradis painct, où sont harpes et luz 8,
Et ung enfer où damnez sont boulluz :
L’ung me fait paour, l’autre joye et liesse.
La joye avoir fais moy, haulte Deesse,
A qui pecheurs doivent tous recourir,
Comblez de foy, sans faincte ne paresse.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
Envoi
Vous portastes, digne Vierge, princesse,
Iesus regnant, qui n’a ne fin ne cesse.
Le Tout-Puissant, prenant nostre foiblesse,
Laissa les cieulx et nous vint secourir,
Offrir a mort sa tres chiere jeunesse.
Nostre Seigneur tel est, tel le confesse.
En ceste foy je vueil vivre et mourir.
középkori francia nyelvű szöveg, a közlés forrása: >>>
(1) Marais.
(2) Mériter.
(3) Je ne plaisante pas avec cela.
(4) Sainte Marie l’Égyptienne, prostituée d'Alexandrie qui se convertit et vécut ensuite dans le désert pendant quarante-sept, jusqu'à sa mort vers 421.
(5) Théophile de Cilicie, apostat et repenti.
(6) Vierge portant, sans « dépucelage », le corps de Jésus-Christ, qu’on célèbre à la messe.
(7) Je vois dans l’église dont je suis paroissienne.
(8) Luths.
A megzenésített ballade francia nyelven, Monique Morelli előadásában
A megzenésített ballade francia nyelven, Patrice Martineau előadásában