A fabliau erotikus tartalmú, előadásmódjában nyers, vaskos humorral élő verses elbeszélés. A francia szatirikus irodalom kisepikai műfaja, az anekdota rokona. A 12. század végén, a 13. században, a polgárosodás első hullámának idején keletkeztek. Mintegy százötven fabliau maradt fenn, ezek legtöbbjének szerzője ismeretlen, néhány azonban jelentékeny költő műve (Henri d'Andeli, Huon le Roi, Rutebeuf, Gautier le Long, Courtebarbe).
A fabliau a meséhez, elbeszéléshez hasonló terjedelmű. Leggyakoribb témája a folklórban megtalálható vándortörténet, a legtöbbnek alaphelyzete a rászedés, a beugratás, méghozzá a hatalmon lévők rászedése a népi ravaszság, a paraszti bölcsesség segítségével. Gyakori témája továbbá a szerelem (a feleség - csábító - felszarvazott férj szerelmi háromszög), az egyházi és világi hatalmasságok pórul járásának ábrázolása.
Formája a 8 szótagú, páros rímű vers, a lovagregény formája. Nagy hatással volt a farce-ok (dramatizált fabliau-k) kialakulására. Hatott továbbá Boccaccio, Rabelais, La Fontaine és Molière művészetére is.
Ismeretlen francia szerző: A fogolypecsenye - May 02, 2019 8:3:16 AM