Martial d'Auvergne: Nőszemélyek haláltánca

HALÁL

Királyasszony, vigan kacagsz,

És délceg kebles termeted!

Nagy Mesterem parancsa az,

Hogy tégedet fölkérjelek:

Mint mindeneknél ékesebb,

Te kezdd a táncot, Asszonyom!

Vezesd példásan népedet:

Ki él, kövessen mind nyomon!

KIRÁLYNÉ

Ujság énnékem ez a tánc,

Döbben szivem, s megtorpanok.

Nagy Isten! míly forgóba rántsz,

Hőköl, ki ehhez nem szokott!

Jaj, ropják mind az asszonyok:

Királyné, nagy hölgy, kis cseléd -

S az élen az, ki legnagyobb -

Mind menthetetlen martalék.

HALÁL

Hercegné, te következel!

Eléd állok, s beléd kötök:

Ne válogass tovább ezer

Kösöntyüd és gyöngyöd között!

Ez éjszakán órád ütött:

Most sorsod elvégeztetik.

Bolond, ki dúskál: nincs örök

Kincs más, csupán jótetteid.

HERCEGNÉ

Még harminc éves sem vagyok -

Ó jaj, hogy órám most lejár!

Időt mulatnom nem hagyott,

Már itt van értem a halál!

Pedig de vígan állt a bál,

Körülvett sok barát, cseléd,

S volt pénzem, földem egy határ!

Gazdagnak fáj, ha int a vég.

HALÁL

Te fínom étkeken nevelt,

És délig alvó hölgy, ihol,

Már langyosítják ingedet,

S a kis harang ebédre szól!

Kár volna böjtölnöd, mikor

Már testedből csak csont maradt!

Reggelre elszólíttatol -

Előbb, mint hinnéd tenmagad.

KÉNYES HÖLGY

Jaj, doktort, patikust nekem,

Vagy itt a végső pillanat!

Hogy veszhetnék el védtelen,

Hisz férjem minden pénzt megad,

S van gyűrűm, násfám egy tucat!

Hiú dicsőség elenyész,

És fojt a keserű falat...

Asszonynak halni oly nehéz!

HALÁL

Figyelj, te korsós nőszemély,

Jóhírű, ifjú szobalány,

Velem foghegyről ne beszélj,

S ha hívlak, szökkenj szaporán!

Nem jársz a kútra ezután!

A szócséplésből már elég,

Piacon és boltok során!

Egyként hal gazda és cseléd.

SZOBALÁNY

Mi ez? Igérte asszonyom,

Hogy módba tesz és férjhez ád,

S a lagzin ellát gazdagon

Sok bőkezű vendégbarát...

Itt hagyjak mindent? Nincs tovább?

Föllebbezek! Mért tűrjem ezt?

Én nem köszöntöm a halált!

Ki hal meg szíves-örömest?

HALÁL

Szegény parasztasszony, nosza,

Kövesd e hosszu vonulást!

Nem kínálgatsz többé soha

Kosárból sajtot, friss tojást.

Ki oly jól tűrtél sok csapást,

Inséget, sarcot, háborut,

Most megnyugodhatsz végre, lásd,

Kinek-kinek illőn kijut.

PARASZTASSZONY

Lesz, ami lesz, panasztalan

Nyugodtan várom a halált.

Ölték-falták tyukom-ludam,

Dulták tanyám a katonák.

Bizony, szegénynek a jaját

A szomszédság se hallja meg.

Veszettül kapzsi a világ,

Kegyetlenek az emberek.

HALÁL

Te is jöjj hozzám, kisleány,

Karomba fűzd vékony karod;

Kezem megérint, nézz reám:

Elérkezett végső napod!

Elhívok én kicsit, nagyot,

Ki él s mozog az ég alatt,

Szegényt csakúgy, mint gazdagot,

Mert a halál nem válogat.

KISLEÁNY

Jaj, elragadnak! Nézd, anyám,

Hogy végtat a Halál velem!

Óvjátok tőle rongybabám,

Öt kőgolyóm, szép pendelyem!

Ránk küldi Isten szüntelen,

Indul szavára mind, ki él,

S kicsiny, nagy engedelmesen

Teremtőjéhez visszatér.

Mészöly Dezső fordítása