HALÁL
Királyasszony, vigan kacagsz,
És délceg kebles termeted!
Nagy Mesterem parancsa az,
Hogy tégedet fölkérjelek:
Mint mindeneknél ékesebb,
Te kezdd a táncot, Asszonyom!
Vezesd példásan népedet:
Ki él, kövessen mind nyomon!
KIRÁLYNÉ
Ujság énnékem ez a tánc,
Döbben szivem, s megtorpanok.
Nagy Isten! míly forgóba rántsz,
Hőköl, ki ehhez nem szokott!
Jaj, ropják mind az asszonyok:
Királyné, nagy hölgy, kis cseléd -
S az élen az, ki legnagyobb -
Mind menthetetlen martalék.
HALÁL
Hercegné, te következel!
Eléd állok, s beléd kötök:
Ne válogass tovább ezer
Kösöntyüd és gyöngyöd között!
Ez éjszakán órád ütött:
Most sorsod elvégeztetik.
Bolond, ki dúskál: nincs örök
Kincs más, csupán jótetteid.
HERCEGNÉ
Még harminc éves sem vagyok -
Ó jaj, hogy órám most lejár!
Időt mulatnom nem hagyott,
Már itt van értem a halál!
Pedig de vígan állt a bál,
Körülvett sok barát, cseléd,
S volt pénzem, földem egy határ!
Gazdagnak fáj, ha int a vég.
HALÁL
Te fínom étkeken nevelt,
És délig alvó hölgy, ihol,
Már langyosítják ingedet,
S a kis harang ebédre szól!
Kár volna böjtölnöd, mikor
Már testedből csak csont maradt!
Reggelre elszólíttatol -
Előbb, mint hinnéd tenmagad.
KÉNYES HÖLGY
Jaj, doktort, patikust nekem,
Vagy itt a végső pillanat!
Hogy veszhetnék el védtelen,
Hisz férjem minden pénzt megad,
S van gyűrűm, násfám egy tucat!
Hiú dicsőség elenyész,
És fojt a keserű falat...
Asszonynak halni oly nehéz!
HALÁL
Figyelj, te korsós nőszemély,
Jóhírű, ifjú szobalány,
Velem foghegyről ne beszélj,
S ha hívlak, szökkenj szaporán!
Nem jársz a kútra ezután!
A szócséplésből már elég,
Piacon és boltok során!
Egyként hal gazda és cseléd.
SZOBALÁNY
Mi ez? Igérte asszonyom,
Hogy módba tesz és férjhez ád,
S a lagzin ellát gazdagon
Sok bőkezű vendégbarát...
Itt hagyjak mindent? Nincs tovább?
Föllebbezek! Mért tűrjem ezt?
Én nem köszöntöm a halált!
Ki hal meg szíves-örömest?
HALÁL
Szegény parasztasszony, nosza,
Kövesd e hosszu vonulást!
Nem kínálgatsz többé soha
Kosárból sajtot, friss tojást.
Ki oly jól tűrtél sok csapást,
Inséget, sarcot, háborut,
Most megnyugodhatsz végre, lásd,
Kinek-kinek illőn kijut.
PARASZTASSZONY
Lesz, ami lesz, panasztalan
Nyugodtan várom a halált.
Ölték-falták tyukom-ludam,
Dulták tanyám a katonák.
Bizony, szegénynek a jaját
A szomszédság se hallja meg.
Veszettül kapzsi a világ,
Kegyetlenek az emberek.
HALÁL
Te is jöjj hozzám, kisleány,
Karomba fűzd vékony karod;
Kezem megérint, nézz reám:
Elérkezett végső napod!
Elhívok én kicsit, nagyot,
Ki él s mozog az ég alatt,
Szegényt csakúgy, mint gazdagot,
Mert a halál nem válogat.
KISLEÁNY
Jaj, elragadnak! Nézd, anyám,
Hogy végtat a Halál velem!
Óvjátok tőle rongybabám,
Öt kőgolyóm, szép pendelyem!
Ránk küldi Isten szüntelen,
Indul szavára mind, ki él,
S kicsiny, nagy engedelmesen
Teremtőjéhez visszatér.
Mészöly Dezső fordítása
Martial d'Auveregne vagy Martial de Paris (1420-1508): polgári foglalkozása szerint bírósági jegyző és ügyvéd, emellett irodalommal is foglalkozott (Villonnál kilenc évvel volt fiatalabb). 1477 és 1483 között írta meg életműve legnevezetesebb darabját, a százéves háború verses krónikáját (Les Vigiles de la mort du roy Charles septiesme à neuf psaumes et neuf leçons - Hetedik Károly halottvirrasztása kilenc zsoltárban és kilenc leckében). Ebben meghatottan emlékszik Jeanne d'Arcra, akárcsak Villon a Testamentumban.