Embedded Files
Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) vagy ahogy a Ferenc-rendiek nevezték: szerafikus Szent Ferenc (latinul Franciscus Seraphicus vagy „Pater seraphicus”) Assisiben született 1182. július 5-én. Eredeti neve Giovanni di Pietro Bernardone volt, de olaszul leginkább Francesco néven ismerték, ugyanis édesanyja francia nemesasszony volt (Giovanna [Pica] Bourlemont), s Franciácska néven szólította a fiát. Édesapja Pietro di Bernardone, Assisi-beli gazdag kelmekereskedő, a tehetős vállalkozói kör egyik befolyásos tagja volt. Ferenc tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük latinul is. Bernardone mindazonáltal nemigen törődött azzal, hogy Ferenc iskolába járjon, ezért a fiú tékozlóan bánt a pénzzel, vakmerően adakozó volt. A tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában. Megválasztották vezető táncosnak, ami azt jelentette, hogy hatalmas lakomákról, fantáziadús programokról gondoskodott a város fiataljai számára. Ennek költségeit általában magára vállalta.1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után 1203-ban új, gyökeresen megváltozott emberként tért haza Assisibe. Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte. „Magasabb rendű dolgokról” kezdett gondolkodni: lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta.1205-ben elindult Apuliába, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé különös látomásban volt része. „Mondd csak, Ferenc - kérdezte álmában egy hang -, ki adhat neked többet: az úr vagy a szolga?" - "Az Úr" - felelte Ferenc. - "Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a Herceget az alattvalóért?” - Ferenc szemében ekkor a világról lehull a lepel: minden ember csak szolga, nincsenek urak. Csak egyvalaki úr, és ő minden teremtmény felett áll. Csak ő tarthat igényt szolgálataira. – "Mi az akaratod, Uram?" - kérdezte Ferenc. - "Térj vissza a földre, ahol születtél, és ott megmondják neked, mit kell tenned." E látomás hatására visszatért szülővárosába. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprások ápolásával törődött. Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amely során misztikus élményben volt része még szülőföldjén, Szent Damján templomában. A megfeszített Krisztus képmása előtte életre kelt, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta. Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amely apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott az örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként élt Assisi környékén.
Giotto di Bondone: Szent Ferenc szakít apjával
Visszatérve a városba, ahol ezúttal két évet töltött, több romos templomot rendbe hozott, ezek között a Porziuncolát, ami fölé később felépítik az Angyalos Boldogasszony (Santa Maria degli Angeli) bazilikát.
Jordanus szerint Ferenc 1209. február 24-én, a Máté evangéliuma 10:9 sorainak ("Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe") hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát vett fel, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, a városból való jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösség, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként élt együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat.
Még abban a hónapban elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.
Giotto di Bondone: III. Ince pápa jóvá hagyja a Ferenc-rend reguláját
A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá.
Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott. Amikor az alapítás évében Assisi Szent Klára hallotta Ferencet prédikálni az assisi San Rufino templomban, ráébredt elhivatottságára. Elhagyta szülei házát, és Rufino nevű bátyjával együtt csatlakozott az új rendhez. 1212. március 28-án, virágvasárnap Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával, és megalapították a később klarisszáknak nevezett női rendet, amelynek tagjait a Szent Damján-templom melletti kolostorban szállásolta el.
Simone Martini: Assisi Szent Klára (1322-1326)
Ugyanebben az évben Ferenc útra kelt Jeruzsálembe, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett és visszatért Itáliába.
1213-ban ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, de betegsége miatt Spanyolországban megszakította útját.
1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal.
1217-ben a növekvő szerzetes-gyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és különböző csoportokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre.
1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt kihívta a muszlim imámokat az igaz hit tűz általi próbájára, de azok nem vállalták. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét, a szultán megengedte neki a prédikálást. 1219. november 5-én hírül véve öt testvére marokkói mártírhalálát, visszatért Itáliába.
Giotto di Bondone: Szent Ferenc a szultán előtt
1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.
Giotto di Bondone (?): Szent Ferenc stigmái (1337)
1225-ben Ferenc félig vakon, tizenkétféle betegségtől szenvedve megírja a „Teremtmények énekét” (A Naphimnuszt)
1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították. Májusában megírja a végrendeletét, s halála közeledtét érezve hazavitette magát Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziunkolában hunyt el október 3-án.
1228 márciusában, alig tíz hónappal Szent Ferenc halála után, Simone di Pucciarello városi polgár a szerzeteseknek ajándékozta a várostól nyugatra fekvő dombot. (A legenda szerint Ferenc azért választotta nyughelyéül ezt a – nyilvános kivégzések miatt rossz hírű – helyet, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta.) Ugyanebben az évben Monaldo di Leonardo a szerzeteseknek adományozta a domb nyugati lejtőjén elterülő erdőt.
1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és már másnap a Paradicsom-dombon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika, pontosabban az alsó templom alapkövét. A Szent Ferenc kézjegyének emblémáját, egy Tau-keresztet formázó altemplom terveit Ferenc első követőinek egyike, Elia Bombardone testvér készítette, és 1239-ig, a rendből való távozásáig ő felügyelte az építkezést is.
Két évvel később, 1230. május 25-én, pünkösd napján Szent Ferenc maradványait egy kőszarkofágban elhelyezték az akkor még befejezetlen alsó templom főoltára alatt. Addig a Szent György-templomban őrizték őket (ezt nevezték át később Szent Klára-templommá), Elia testvér azonban, attól tartva, hogy az ereklyéket széthordják, titokban áthozatta a koporsót ide, ahol aztán csak 1818-ban fedezték fel.
A felső templom építését feltehetően csak Elia testvérnek a Ferenc-rendből való kilépése után kezdték el, és 1253-ban fejezték be. Ekkor IV. Ince pápa egyszerre szentelte fel az alsó és a felső templomot. Ez utóbbinak falaira Giotto és tanítványai Szent Ferenc életéről szóló képeket festettek - ezek közül valóak a szöveget megszakító keretes festmények (a Szent Klárát ábrázoló kivételével, mert az az altemplomban van).
A bazilika minden szépségével együtt a mai napig megosztja a hívőket, Assisiben és a világban egyaránt. Sokan úgy tartják, hogy a római katolikus egyház hatalmát jelképező, monumentális, minden pompával és gazdagsággal ellátott épületegyüttes az ellenkezőjét hirdeti annak, amit Ferenc tanított, és így nem méltó a szent emlékéhez.
Az assisi Szent Ferenc-bazilika
Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon (festmények, szobrok) alakja gyakran látható állatok (elsősorban madarak) társaságában.
Szent Ferenc Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.
Források:
Wikipédia - Assisi Szent Ferenc: >>>
Page updated
Google Sites
Report abuse