A vágánsok egyházi iskolák, egyetemek vándordiákjai, tanulmányaikat félbehagyó teológusnövendékek, szerzetüket elhagyó ("kiugrott") szerzetesek, hivatásukkal, egyházi szolgálatukkal (önként vagy kényszerből) felhagyó papok. A kor legműveltebb emberei, akik járatosak teológiában, irodalomban, zenében, a szellemi függetlenség híveiként azonban sehogyan sem tudnak (vagy akarnak) betagozódni a középkor társadalmi rendjébe. Erre vall vándorló (és nem ritkán bűnöző) életmódjuk is. Világszemléletük ezzel összefüggésben szokatlanul kritikus. Többnyire latin nyelvű, világi jellegű, gunyoros, szatirikus, panaszos vagy lázadó hangú költészetükre az antik líra szatirikus hagyományai és Ovidius szerelmi elégiái hatottak.
Források: