Magam vagyok és csak magányra vágyom

Magam vagyok, és csak magányra vágyom,

magamra hagyott társam és szerelmem,

magam vagyok, nincs hű uram-barátom,

magam vagyok, haragomban, hevemben,

magam vagyok tikkadtan – elepedten,

magam vagyok, hogy nálam senki jobban,

magam vagyok hivemtől elhagyottan.

Magam vagyok, ha ablakom kitárom,

magam vagyok szobámba rejtezetten,

magam vagyok, hallgatni nagy sirásom,

magam vagyok, letörve, ernyedetten,

magam vagyok, bár mind keservesebben,

magam vagyok kuporgón a sarokban,

magam vagyok hivemtől elhagyottan.

Magam vagyok mindenütt a világon,

magam vagyok jártomban s megpihenten

magam vagyok, hogy nincs ebben se párom

magam vagyok, mindentől elfeledten,

magam vagyok, ha sértést kell viselnem,

magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,

magam vagyok hivemtől elhagyottan.

Herceg, most gyűl a bánat csak felettem,

magam vagyok gyásztól fenyegetetten,

magam vagyok faepermód aszottan,

magam vagyok hivemtől elhagyottan.

(Illyés Gyula fordítása)