Guillaume d'Aquitaine

IX. Vilmos vagy Aquitániai Vilmos (egyéb nevein Trubadúr Vilmos vagy Ifjabb Vilmos, franciául Guillaume IX de Poitiers, Guillaume d'Aquitaine vagy Guillaume le Jeune, provanszálul Guilhèm IX lo trobador, Guilhèm de Peitieus vagy Guilhèm lo Jove) 1071. október 22-én született és 1126. február 10-én halt meg. Aquitánia és Gascogne hercege, Poitiers grófja (1086-1126). Az első ismert trubadúr, a provanszál irodalmi nyelv megteremtője, a középkori Európa első nemzeti nyelvű költője.

VIII. Vilmos aquitániai herceg fiaként Franciaország egyik legelőkelőbb és leggazdagabb családjának sarja volt. Birtokai a francia királyéinál is nagyobbak voltak. Második házassága révén igényt tartott a toulouse-i grófságra is, amit átmenetileg kétszer is bekebelezett.

Műveltsége kiemelte kortársai közül. Nagy pompában élt kastélyaiban. A hercegné (Aquitániai Eleonróa) és udvarhölgyei alapították meg a híres-nevezetes szerelmi törvényszékeket.

Vilmos teljesen ki akarta vonni magát az egyház fennhatósága alól, ezért amikor II. Orbán pápa elment hozzá, hogy rábírja, vegyen részt a keresztes hadjáratban, elutasította a kérést, sőt ekkor foglalta el először szomszédja, Toulouse-i Rajmund birtokait. Nem sokkal ezután azonban a kalandos elbeszélések hatására maga is fölkerekedett: állítólag harmincezer fős seregével Kis-Ázsián át egészen Jeruzsálemig eljutott, ezután azonban vereséget szenvedett.

Fékezhetetlen ember hírében állt, a kortársi beszámolók szerint szeszélyes, összeférhetetlen férfiú, hírhedett nőcsábász volt. Szinte állandóan hadat viselt hazája földesuraival, s noha joga nem volt hozzá, gyakran beavatkozott az egyház ügyeibe, ezért a pápa többször is kiátkozta. Ugyanakkor bátor harcosi és lovagi erényeit is elismerték. 1119-ben az aragón királyt segítette az arabok elleni győztes hadjáratában. Leszármazottai (többek között Oroszlánszívű Richárd) a középkor történelmének jelentős személyiségei voltak.