Semmiről költöm versemet

Semmiről költöm versemet,

semmit beléje nem teszek,

ifjuságot, szerelmeket,

se önmagam,

lelkem álomban lelte meg,

míg vitt lovam.

Mikor születtem, nem tudom,

nincs derűm, és a bú se nyom,

nem bújok, nem barátkozom,

ez jut nekem:

bűbáj szállt rám egy alkonyon,

magas hegyen.

Álmodom vagy ébren vagyok,

én még ennyit sem tudhatok,

szívbéli kíntól meghalok

tán, de vele

már hangyányit se gondolok,

többé sose.

Kór gyötör - a vég fenyeget? -

ha hallom, megsejtem, lehet.

Vágyamra orvost keresek,

vagy javulok,

vagy, ha irt nem ad eleget,

meg is halok.

Van hölgyem, de nem ismerem,

nem láttam még, hidd el nekem,

nem bántott, nem vigadt velem,

vele se én:

se szárazon, se tengeren

nem volt enyém.

Nem láttam még, de imádom,

nem kegyel, nem sért: mit bánom,

mindegy, látom vagy nem látom,

a vágy szaggat:

még szebbet mutatott álmom,

pazarabbat.

Nem tudom, hol él, mily helyen,

síkságon-e, magas hegyen,

kegyetlenségét ismerem,

s elhallgatom,

hogy marad, nem tetszik nekem:

így távozom.

Semmiről költék verset itt,

futár futárnak adja, kit

Anjou vár, ellenkulcsait

hogy küldje már:

ellenlakat áhítozik,

nyílhatna bár.

Farai un vers de dreit nien,

Non er de mi ni d'autra gen,

Non er d'amor ni de joven,

Ni de ren au,

Qu'enans fo trobatz en durmen

Sus un chival

No sai en qual hora-m fui natz,

No soi alegres ni iratz,

No soi estranhs ni soi privatz,

Ni no-n puesc au,

Qu'enaisi fui de nueitz fadatz

Sobr'un pueg au.

No sai cora-m fui endormitz,

Ni cora-m veill, s'om no m'o ditz!

Per pauc no m'es lo cor partitz

D'un dol corau,

E no m'o pretz una fromitz,

Per saint Marsau!

Malautz soi e cremi morir,

E re no sai mas quan n'aug dir.

Metge querrai al mieu albir,

E no-m sai cau:

Bos metges er si-m pot guerir,

Mas non, si-m mau.

Amigu' ai ieu, non sai qui s'es,

C'anc no la vi, si m'aiut fes,

Ni-m fes que-m plassa ni que-m pes,

Ni no m'en cau

C'anc non ac Norman ni Franses

Dins mon ostau.

Anc non la vi et am la fort,

Anc no-n aic dreit ni no-m fes tort;

Quan no la vei, be m'en deport,

No-m prez un jau,

Qu'ie-n sai gensor e belazor,

E que mai vau.

No sai lo luec on s’esta

Si es m pueg ho es en pla

Non aus dire lo tort que m’a

Albans m’en cau

E peza.m be quar sai rema

Per aitan vau

Fait ai lo vers, no sai de cui,

Et trametrai lo a celui

Que lo-m trameta per autrui,

Enves Peitau,

Que-m tramezes del sieu estui

La contraclau.