Közzététel dátuma: Feb 05, 2018 10:51:58 PM
Ágnes boldog szüz, e napon
született, mikor szellemét
szent vérével öntözte meg
s úgy küldte vissza ég felé.
Még férjhezmenni fiatal,
vértanuságra már erős:
holott a férfihit meging,
s a fáradt vénség megtörik.
Kettős gonddal a remegő
szülők őrzik a lányszobát,
de minden ajtón áttör az
igázhatatlan áhitat.
Azt hinnéd, nászra vezetik,
oly vídám arccal lépeget;
különös nászkincset visz ő
s szív-vére lesz a hozomány.
Fáklyát kap kézbe, hogy hamis
istennek gyújtson illatot,
s felel: "Krisztus szüzeihez
nem ilyen fáklyák illenek.
E tűz eloltja a hitet!
Ez a láng elfedi a fényt!
Vágj, pallos, vágj! hogy elfolyó
vérem az oltárt fojtsa ki!"
Mily szép volt, megsebezve még!
Magára vonta öltönyét.
Szemérme legfőbb gondja, hogy
meg ne láthassák meztelen.
S meghalt; de még szemérme élt.
Arcát kezével fedte ő.
Mikor elesett: térdre hullt
illendőn, szépen, megadón.
Babits Mihály fordítása
Agnes, beatae virginis,
natalis est, quo spiritum
caelo refudit debitum
pio sacrata sanguine.
Matura martyrio fuit,
matura nondum nupdis;
nutabat in viris fides,
Cedebat et fessus senex.
Metu parentes territi
claustrum pudoris auxerant:
solvit fores custodiae
fides teneri nescia.
Prodire quis nuptum putet,
sic laeta vultu ducitur,
novas viro ferens opes
dotata censu sanguinis.
Aras nefandi numinis
adolere taedis cogitur;
respondet: "Haud tales faces
sumpsere Christi virgines.
"Hic ignis extinguit fidem,
haec fiammá lumen eripit;
hic, hic ferite, ut profluo
cruore restinguam focos!"
Percussa quam pompam tulit!
Nam veste se totam tegens
curam pudoris praestitit,
ne quis retectam cerneret.
In morte vivebat pudor,
vultumque texerat manu,
terram genu flexo petit
lapsu verecundo cadens.