Lovageposz

A 12-13. században virágkorát élő lovageposz folytatja a hősének és a chanson de geste* hagyományait, de míg az előbbiek (bár írott formájuk is van) igazán csak előadásban teljesednek ki, a lovagi epika alkotásai olvasásra szánt könyvek, műveltebb, literátus, udvari olvasóréteghez szólnak.

A középkori eposzban megjelenő közösség, amelynek sorsát a cselekmény alapjaiban befolyásolja, természetesen a kereszténység. Az európai keresztény népek, valamint a különböző társadalmi rétegek közötti egységet létrehozó külső ellenség a muzulmán arabok, akik Hispániát hódítják. Az eposzok témájául szolgáló konfliktus ennek megfelelően a két vallás ellentétéből fakad: az igazi és a pogány vallás híveinek tábora, rajtuk keresztül pedig a Jó és a Gonosz küzd meg egymással.

A lovageposz hőse a lovag, a cselekmény középpontjában pedig a kalandok, bajvívások állnak. A kalandoknak nevelő szerepük van: a távoli országokban, a pogányok (törökök, szaracénok) ellen vívott harcok során a hős tökéletes lovag lesz, a kereszténység bajnoka, becsület és hírnév birtokosa, gyengék és üldözöttek oltalmazója, eszményi szerelmes. Ilyen módon a hősről az eposz nem egyéni arcképet rajzol (bár realisztikus részletekben bővelkedik a cselekmény), hanem az elvont lovageszmény konkrét megtestesüléseként mutatja be.

A lovageposzok szerkezete lazán összefüggő novellisztikus kalandok szövedéke, ahol az elemek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. A cselekmény bővelkedik csodás, misztikus és fantasztikus elemekben is.

Tematikájukat tekintve merítenek az antik hagyományokból (trójai háború, Nagy Sándor hadjáratai), az Arthur- és a Nagy Károly-mondakör mesekincséből. Ezek a motívumok egymásba fonódnak, olykor - bizánci közvetítéssel - keleti elemekkel is gazdagodva.

A lovageposzok jellemzően ciklusokba rendezettek. A leghíresebb ilyen epikus ciklusok az Arthur-mondakört feldolgozó „breton ciklus” és a Nagy Károly frank uralkodó alakjához kötődő chanson de geste, azaz az ún. „karoling énekek”.