Építészet

A középkori királyságokat hűbéres birtokok láncolata alkotta. A hűbérurak egyre nagyobb önállóságra törekedtek, biztonságukat szolgáló várakat, erődítéseket építettek. A román kor (10-12. század) építményeinek falai vastagok, erősek, az ablakok keskenyek voltak. Az építőmesterek mellett a munkát jobbágyok végezték robotban - egész uradalmak közreműködésével valósulhatott meg egy-egy bonyolult, nagy vállalkozás. A tekintélyes magasságú falakat ácsolt állványokról építették; a köveket csigával emelték a helyükre. A díszítményeket kőből faragta ki a sok szakképzett mester türelmes munkával.

A román kor erődítésének legfontosabb része a magas, vastag falú lakótorony. Földszintjén még ablak, ajtó sincs. Emeleti bejáratához felvonóhíd vezet, melyet veszély esetén fel lehet húzni. A haditechnika fejlődésével a várak egyre nagyobbá váltak, alaprajzuk is bonyolultabb lett. Az ostromló ellenséggel szemben erős falak és tornyok védtek, a kaput is torony őrizte. A külső és belső vár falai között csak keskeny, szabálytalan térséget alakítottak ki, hogy a behatoló ellenség előrejutását nehezítsék.

A városokban is épültek védekezésre alkalmas lakótornyok az örökösen megújuló pártharcok idején. Az olaszországi San Gimignanóban ma is tizenhárom lakótorony áll.

A gótikus korszak (12. század - a 15. század első fele) világi építészetéről elsősorban az uralkodók és főurak várai tanúskodnak. A hűbéri társadalom "kiskirályai" és az ellenük fellépő, egyre erősödő központi hatalom egyaránt erős, jól védhető várakat kívántak. Ezek rendszerint sziklacsúcson, nehezen megközelíthető terepen épültek.

A belső várat a falak több gyűrűben veszik körül. Az alaprajz általában szabálytalan, de nem ritka a szabályos, négyszögű elrendezés sem. A várakat kívülről a magas tornyok és a falak védőpártázata jellemzi (2. ábra).

Belül a román korszak lakótornya helyett palotaszerű lakóépület áll. Legdíszesebb, legnagyobb méretű helyisége a csúcsíves boltozatú, oszlopsorral megosztott lovagterem volt.

A korszak polgári építkezései közül is megmaradt néhány szép emlék. A városokat tornyokkal erősített körítőfalakkal vették körül, védték meg. A várostornyok mellett igen jellemző épület a központban álló városháza - a polgári öntudat jelképének is mondhatnánk. A gazdagabb kereskedővárosokban hatalmas vásárcsarnokok, a céheknek pedig székházak épültek (1. ábra).

A polgárság lakóépületei fejlődő lakáskultúra jeleit mutatják. Az épület kifelé már nem zárt, mint korábban. Az emeleten nagyobb, csúcsíves vagy keresztosztású ablakok nyílnak. A legtöbb épület még mindig favázzal épült, és abban a korban, amelynek legnagyobb építményein, a székesegyházakon ugyancsak jól láthatók a szerkezeti elemek, ezt a házakon sem igyekeztek leplezni.