Mivel Trisztánt már nem lelik Izolda mellett, kénytelenek a királynét ártatlannak nyilvánítani. Trisztán Bretange-ba* megy, ahol megismerkedik Kaherdinnel*, akinek várát ellenség támadta meg. Trisztán segítségével győznek, ezért jutalmul felajánlják, nőül adják hozzá Kaherdin húgát, akit történetesen Fehérkezű Izoldának hívnak. Bárki más nőt ajánlanának Trisztánnak feleségül, gondolkodás nélkül nemet mondana, ennek a névnek azonban különös varázsa van számára...
Szive percenként változik,
Hol így, hol úgy gondolkozik,
Hogy vágyna inkább más után,
Ha nem övé, akit kiván,
S így szól: "Izolda, kedvesem,
Más sors jut néked, más nekem,
Utunk immár elágazik,
S csak kedvesed szomorkodik.
A gyönyörről lemondok érted,
De néked abban telik élted;
Az életem csak fájdalom,
Tiéd azonban víg nagyon;
Csupán téged ohajtalak,
De te nem hervasztod magad,
Ha kell öröm, játszadozás,
Hisz van helyettem arra más.
Én bánattal vagyok tele,
S Márknak van benned öröme:
Övé az összes élvezet,
Miben csak részem volt veled.
Mi nem lehet enyém, hagyom,
Tudom, hogy néki jó nagyon,
Olyan jó, hogy feledt is engem.
Én minden más nőt elfeledtem,
Az egyetlen Izolda csak,
S vigaszt ő nékem mégsem ad,
Bár ismeri fájdalmamat,
Kínom a szerelem miatt;
S hogy most egy másik is kiván,
Fájdalmam még nagyobb talán:
Ha más nem vet reám szemet,
Nem bánom azt, ha szenvedek;
Szerelmemen erőt veszek,
S ha nem vigyáz, másé leszek.
Ha nem birom, kit áhitok,
Azt választom, kit bírhatok;
Így kell tegyek, úgy vélem én,
Ha a másikra nincs remény.
Várakozni ugyan mit ér
Éjjel és nappal - semmiért?
Mit ér az örök szerelem,
Ha jó belőle nem terem?
Hisz annyi kín és fájdalom
Volt részem érte éj-napon,
Hogy róla már lemondhatok,
Hűségre immár semmi ok;
Ő engem régen elfeledt,
Szivére rá sem ismerek.
Ó, Mennyei Atyám, Egek!
Így megváltozni hogy lehet?
Hogy változott meg ily nagyon?
Feledni én őt nem tudom.
Hűtlen lenni hogy is tudott?
Én tőle el nem fordulok,
S ha elfordulnék is, bizonnyal
Szive megérezné azonnal;
Ő jót vagy rosszat nem tehet,
Hogy szívem ne érezze meg.
Szivem érezte mindig azt,
Hogy hölgyem hozzám hű maradt.
Vigaszt nyújtott, mikor tudott.
Mert nem birom, kit áhitok,
Elfordulnom nem kellene
Egy ismeretlen nő fele;
Ez a kapocs olyan szoros,
Részünk volt érte annyi rossz,
Bár nem birom, kit áhitok,
Azért mást nem kivánhatok;
Izolda arról nem tehet,
Hogy azt, mit tenne, nem lehet,
Ezért nem is panaszkodom.
Szándéka ellen van, tudom,
Hogy véle nem mulathatok,
S hogy mennyit szenved ő: titok.
Hölgyem, ha mást nem is tehetsz,
Ugye, azért el nem feledsz?
Hogy változott meg ennyire?
Én el nem hagynám őt sose.
Tudom, ha változni akar,
Szivem megérzi azt hamar.
Nem árul el, biztos vagyok,
De tőlem eltávolodott;
Szívem erősen érzi ezt:
Kicsit, vagy még úgy sem szeret;
Mert máskülönben biztosan
Megvígasztal, akárhogyan.
- Miért? - Mert kínjaim nagyok.
- És hol talál? - Ahol vagyok.
- Nem tudja, hol, mely földeken.
- Nem? S nem tud megkeresni sem?
- Miért? - Hisz tudja: szenvedek.
- Fél Márk királytól, nem lehet,
Tudom, bár jó a szándoka.
- Minek? Nem lesz enyém soha.
Szeresse Márk királyt csupán,
Ne is emlékezzen reám!
Ezért őt nem hibáztatom:
Miért búsulna éj-napon,
Amikor oly gyönyörű szép?
És ismerem természetét:
Ha kívánsága teljesül,
Másért bizonnyal nem hevül;
A királlyal annyit mulat,
Hogy rám nem is gondol sokat,
Éli urával életét,
S feledte régi kedvesét,
Szerelmem most mit ér neki,
Mikor urát szeretheti?
Az természet szerint való,
Ha kit kiván, nem bírható,
Ahhoz húz, ki elérhető,
S kit szeretett, elhagyja ő.
Játszódás és csókok között
Márkkal egyezséget kötött,
S mert néki ez nagy élvezet,
Rólam meg is feledkezett.
Feled vagy sem, mit bánom én,
Jót, rosszat tesz, ne bánom én:
Gyönyörben él ő nélkülem,
S szerelem nélkül, úgy hiszem.
Szerelem nélkül hogy lehet,
Hogy Márkkal él Trisztán helyett?
Ugyan hogy is feledheti
Azt, ki oly kedves volt neki?
Az embernek hogy is lehet
Gyűlölnie, kit szeretett?
Mért a harag s a gyűlölet
Az iránt, kit úgy szeretett?
Ha gyűlölni nem is szabad,
De tőle könnyen elszakad,
Meggyöngül annak szándoka,
Kinek szeretni nincs oka.
Gyűlölni és szeretni csak
Aki rászolgált, azt szabad.
Ha jót cselekszik valaki,
S mindjárt gonoszság követi,
Először nézd, ami nemes,
Nehogy rosszért rosszal fizess.
Tűrd egyikért a másikat,
Az egyensúly így megmarad:
A rosszért ne nagyon szeress,
De meg ne gyűlöld, mi nemes;
Szeressed benne, ami jó,
S mi rossz, utálni az való;
Szolgáld nemessége miatt,
S gyűlöld benne a gonoszat.
Mivel Izolda szeretett,
S annyit kereste kedvemet,
Ezért őt nem gyűlölhetem,
Történjék bármi is velem;
De rólam megfeledkezett,
Gondolnom véle hát minek?
Tovább szeretni nem fogom,
De gyűlölni sem akarom,
Hanem tőle elszakadok,
Miként ő tőlem, ha tudok.
Minden módon próbálkozom,
Hogy enyhithetnék kínomon,
Miközben nem fűt szerelem,
Mint hölgyem Márkkal, azt teszem.
Ezt pedig másképp nem tudom,
Csak úgy, ha megházasodom;
Mentsége nincsen néki se,
Ha nem törvényes hitvese;
E törvényes hitves miatt
Szerelmünknek vége szakad.
Ő Márktól nem szakadhat el,
Tetszik vagy sem, engedni kell,
Ha én is ugyanezt teszem,
Állapotját megismerem;
A lányt nőül azért veszem,
Hogy tudjam: mint él kedvesem;
Ha avval, hogy nőm ölelem,
Őt örökre elfeledem,
Ahogy Márk mellett elfeledt,
S nem óhajtja szerelmemet.
Ezt nem gyülölségből teszem,
Hanem hogy sorsunk egy legyen:
Kívánjam úgy, mint ő kiván,
S tudjam, mit érez Márk iránt."
Képes Júlia fordítása
Bretagne: [brötány]
Kaherdin: [kaerden]