Ballada, melyet Villon adott egy nemrég nősült nemesembernek, hogy elküldje hitvesének

Ballade que Villon donna à un gentilhomme, nouvellement marié, pour l’envoyer à son espouse, par luy conquise à l’espée.

Au poinct du jour, que l’esprevier se bat,

Meu de plaisir et par noble coustume,

Bruyt il demaine et de joye s’esbat,

Reçoit son per et se joint à la plume :

Ainsi vous vueil, à ce desir m’allume.

Joyeusement ce qu’aux amans bon semble.

Sachez qu’Amour l’escript en son volume,

Et c’est la fin pourquoy sommes ensemble.

Dame serez de mon cueur, sans debat,

Entierement, jusques mort me consume.

Laurier soüef qui pour mon droit combat,

Olivier franc, m’ostant toute amertume.

Raison ne veult que je desaccoustume,

Et en ce vueil avec elle m’assemble,

De vous servir, mais que m’y accoustume ;

Et c’est la fin pourquoy sommes ensemble.

Et qui plus est, quand dueil sur moy s’embat,

Par fortune qui sur moy si se fume,

Vostre doulx œil sa malice rabat,

Ne plus ne moins que le vent faict la fume.

Si ne perds pas la graine que je sume

En vostre champ, car le fruict me ressemble :

Dieu m’ordonne que le fouysse et fume ;

Et c’est la fin pourquoy sommes ensemble.

Envoi

Princesse, oyez ce que cy vous resume :

Que le mien cueur du vostre desassemble

Jà ne sera : tant de vous en presume ;

Et c’est la fin pourquoy sommes ensemble.

melyet Villon adott egy nemrég nősült nemesembernek, hogy elküldje hitvesének, akit karddal hódított meg

Reggel, mikor a karvaly felrepül,

nemes szokásból, tüzes gyönyörében,

rikoltozva és csapkodva örül,

s a szárnya párját érinti az légben:

vágyam lobog, hogy neked azt igérjem,

amit mi szeretők oly jónak érzünk

- Averroёs írt erről kötetében -

s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Te leszel szívem hölgye egyedül,

egészen, míg el nem ér a végem,

gyöngéd babér a harcaim körül,

szép olajág, mely győz a szenvedésen,

ezt akarom, s mást nem kiván az ész sem,

- én és az eszem ebben egyetértünk -,

téged szolgálni, ez gyönyörüségem,

s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Ha fölöttem a bánat összegyűl,

mert rám támad a szerencse dühében,

szelíd szemedtől haragja elül,

miként a füst eloszlik könnyü szélben.

Magom se vész el tested mezejében,

mert rám hasonlít majd a mi vetésünk,

hogy felszántsalak, Isten adta nékem,

s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Ajánlás

Hercegnő, halljad ez, amit beszéltem:

egymástól nem lesz idegen a vérünk,

a szívemet a szívedért cserélem,

s ez az, amiért ketten együtt élünk.

Vas István fordítása