A gubbiói farkas megszelídítése (Jókai-kódex)

Az fordolt* farkasról, ki bódog Ferencnek miatta fordola nagy szölédségre*.

Történék némi csudálatosság és tisztes emlékezésvel méltó Eugubia városában, mikoron méglen él vala szent atya. Mert vala Eugubia várasának tartományában egy szernyű farkas testének nagyságával és gyülhözésnek éhségével* keménséges, ki nemcsak baromi lelkeseket* veszt vala el, de embereket és asszonyokot es megmar vala, úgyhogy mend az polgárok tartatnak vala azannyá* dögben és félelemben, hogy mend fegyverkedvén mednek* vala, mikoron járnak vala az váras földén, hogyhana* kellett volna menniek erős hadra. De maga fegyveresek sem árthatnak vala az mondott farkasnak fogai ellen; ki gonosz szerencsének* miatta elől löli vala, nem menekedhetik vala fene gyülhötségtől. Azért ezennyé félelm mend meghatá őköt, hogy valaki nagy elig* mer vala kimenni az várasnak kapuja kűl*. Azért Úr Isten akará megjelenteni ez felőlmondott polgároknak Szent Ferencnek szentségét, mikoron lakoznák ugyanottan, megmutatá csudálatos mivelkedetnek miatta. Mert Szent Ferenc könyörölvén rajtok, szerzé magát az mondott farkasnak eleibe menni. Azt az polgárok megétvén, mondnak vala néki: „Atyám fia Ferenc, az kapu kűl ne menje, mert az farkas, ki immáran sok embereket megmart, mendenestől fogván tégedet megöl.” De Szent Ferenc hívén Úr Jézus Krisztusba, ki menden testi lelkeseknek uralkodója, nem pajzsval fegyverkedett avagy pikonhokval*, de szent keresztnek jegyével jegyzvén magát, kimén az kapon társával, menden bizodalmát veté Úr Istenbe. Kik őbenne hiendnek, teszi őköt menden sereg nélkül nyomtatni és jártatni bazaliskoson* és jáspiskijón*, nemcsak farkason, de es oroszlányon és sárkányon. És ezképpen Krisztusnak hívséges szolgája, Ferenc, nem páncélval öltöztetvén avagy tőrvel, nem ívet* viselvén avagy hadi fegyvereket, de szentséges hitnek vértével, kerestnek jegyivel jegyzettettetvén, ragadá utát eleibe és ő félelm nélkül állhatatost kezde elmenni. És ímé sokaknak látására, az helyekről, kikre nézni felhágtak vala, az szörnyő farkas mendenestől fogván szája felnyitván Szent Ferenc ellen fut vala, ki ellen Szent Ferenc veté keresztnek jegyét, őtőle es, társától es farkast megehnyétvén*, és futamását megtartá isteni erőnek miatta, és keményen megnyitott száját belrekeszté. És annak utána hozzá kíván őtet, mondá néki: „Jőjj ide, atyámfia farkas, és Krisztusnak felőle parancsolok néked, hogy sem nékem sem egyébnek valakinek árts.” Csuda: legottan* kereszt lévén, belrekeszté ő szörnyő száját, és az parancsolat lévén, legottan magát feje-hajtván leterjelszté Szent Ferencnek lábaihoz. Farkasbalól lőn bárány. De ezképpen fekőnek mondá: „Atyámfia farkas, te töttél sok kárt ez tartományban, iszanyú gonosz tételmeket tökéllettél*, teremtetteket irgalmasságnál kűl* elvesztvén. De nemcsak oktalan természeteket elvesztettél és megölél és megmarál, de es embereket, Istennek személyére teremtetteket. Azért te méltó vagy szörnyő halóival, miképpen gonosz tolvaj gyolkos*. Kiért mend teellened üvöltnek és zúgnak, és tenéked mend ez váras ellenséged. De atyámfiam farkas, én akarok teközted és ez emberek közt békességet tenni, úgyhogy tetőled továbbá meg ne sértessenek, és tenéked menden elmúlt vétkedet megbocsátják, úgyhogy sem ebek sem emberek továbbá nem őznek*.” És az farkas testének és farkának és fileinek és fejinek hajtásával mutatja vala mendenképpen fogadni azokot, kiket Szent Ferenc mond vala. És mondá Szent Ferenc: „Atyámfiam farkas, de hogy kell tenéked ez békességet tenned. Ért fogadom tenéked, hogy addéglan adatok néked elég eleséget ez várasnak emberi miatt, míglen élsz, úgyhogy továbbá éhséget nem vallasz; mert én hiszem, hogy te valamit gonoszól töttél, te éhségednek gyülhözségéért tötted. De én atyámfia farkas, miért én tenéked keresek ily kegyelmet, akarom, hogy fogadjad énnékem, hogy sonha valamely lelkest meg nem sértsz avagy embert, sem valami kárt mendennemő állatban tenni ne merj. Fogadod énnékem úgy?” És az farkas tettes* jegyet, kit fejehajtván fogad vala tenni mend azt, kik néki parancsoltatnak vala. És Szent Ferenc mondá: „Atyámfia, én akarom, hogy te adjad énnékem hitedet, hogy bízván hihetnék annak, kit fogadsz.” És mikoron kiterjesztette vala Szent Ferenc kezét hitvételért, az farkas felemelé első jobb lábát és szépen veté Szent Ferencnek kezébe, az hogy jegyét adhatja vala. Tehát* Szent Ferenc mondá: „Atyámfia farkas, én parancsolok tenéked Úr Jézus Krisztusnak nevébe, hogy jüvel vélem és ma semmit ne kételkedjél, hagy menjünk el ez békességet tenni Úrnak nevébe.” És az farkas legottan elmégyen vala Szent Ferencnek utána miképpen szeléd bárán. Kit látván az várasbéliek, kezdének igen csudálkodnia. És az hír legottan mend az váras szerte meghírhövék*, úgyhogy mend aggok és hősek, férfiak és asszonyemberek, nemesek és nemtelenek az várasnak utcájára gyülekezének, holott* Szent Ferenc lakozik vala az farkasval. De ez népnek sokasága gyilekezvén, feltámada Bódog Ferenc s tőn csudálatos prédikációt, mondván, hogy lelkesek küzibe Istentől bűnért bocsáttatnak ilyen halálok, és hogy veszedelmesb légyen pokol tüzének telhetetlen lánga, ki vall örökköl örökké kárhoztakot marni, hodnem mint farkasnak gyülhöttsége, ki lelket meg nem ölhet, hanem csak testet; és mint kell félni embernek pokol kínjába meröléstől, ha egy küsded lelkes* ezenné* sokaságot ily félelemben és veszedel[m]ben tart vala. Azért én drágolátosim, fordoljatok Istenhez és tegyetek penetencét*, és a farkastól megszabadojt titeket Úr Isten ez világon és jövendőn megmaró pokolnak tüzétől. És ez mondván mondá: „Hallgassatok, én drágalátosim: Ez farkas, ki itt előttetek áll, fogadá én nékem és fogadásábalól hitet ada, ti véletek békességet tenni, és sonha meg nem sért titeket valamiben, ha minden napon fogadtok néki adnia elég eledelt. És én az farkasért kezes lészek, hogy békességnek kötetét erősen megtartja.” Tehát mend az gyülekeztek nagy üveltésvel fogadák, egyetlenben* éltetni az farkast. „És te atyámfia farkas, fogadod tartani ez szegődést ez polgároknak, hogy sem lelkest, sem valaminemő állatot meg ne sérts?" És az farkas jelentvén fejének hajtásával, testének, farkának és fileinek szép mutatásival, magát jelennen* mutatja vala az fogadást tartani. Es Szent Ferenc mondá: „Atyámfia farkas, én akarom, hogy miképpen adád nékem hitödöt, mikoron méglen valánk az várasnak kapuja kűl, azonképpen itt mind ez népnek előtte adjad nékem hitedet, hogy ezeket tartsad és engem, te érted kezes lévén, el ne hagyj”. Tehát az farkas jó* lába felemelvén adá hitet Szent Ferencnek kezébe, ő kezesének, mend ott állóknak előtte. És lőn oly csudálatosság és öröm Szent Ferencnek mind ily ájtatosságáért és csudának újságáért, és farkasnak és népnek békesség[é]ért, hogy mend övöltének húgyokra*, gyicsérvén és áldván Úr Jézus Krisztust, ki bocsátá nékik Bódog Ferencet és őköt ő érdelme miatt az kemén gonosz vadnak szájábalól megszabadojtá, és ily szernyő halálból békességbe és nyugodalomba vette. Azért az naptól fogván az farkas és az nép Szent Ferencnek miatta szerzett békességet tarták. És az farkas két esztendeig élvén, az váras szerte ajtóról ajtóra mégyen vala koldolni; senkit meg nem sért vala, sem meg nem sértettetik vala valakitől, tisztesen éltetvén. És hogy csuda: sonha sem egy eb őellene nem ugat vala. Azután az farkas megaggván, meghala. Mert ez mondott farkasnak békességes és engedelmes békességén az polgárok igen bánkódnának, mert valamikoron Szent Ferencnek utcáján jár vala, Szent Ferencnek jóságát és csudálatos szentségét elméjekbe hívják vala Jézus Krisztusnak gyicséretire. Ámen.

1370 körüli fordítás, fennmaradt az 1440 körül keletkezett Jókai-kódex, a legrégebbről ismert magyar nyelvű teljes könyv 146-153. oldalán.