Pesti György Haláltáncéneke

Cancio de imagine mortis

1

Gondja között egy fő gondja embernek,

Ki bizonnyal igen nehéz az testnek:

Meg kell válni az testtül az léleknek,

Halált kell szenvedni minden embernek.

2

Emlékezzünk azért most az halálról,

Az Ádámnak bűneinek dolgáról,

Az halálnak nagy kegyetlen voltáról,

Mindeneken ő uralkodásáról.

3

Oly nagy szépen Isten embert teremtette

Gyönyörűséges helyre helyheztette

Nagy szép dicsőségvel felékesítette

Kinek parancsolatában jelentette.

4

Rólam kérlek hogy megemlékezzetek

Kezeteket ti másra ne vessétek

Az mit én hagyok csak abban járjatok

Ha kedvemben nekem lenni akartok.

5

Gonosz ördög amint csalá anyánkat

Szép szavával hitette el anyánkat

Ott veszttük el mi ártatlanságunkat

Ott találok keserű halálunkat.

6

Ily mezítelenségért mi atyánknak

Csak egy ködment ő rája adának

Chyepett kápát eleben rakának

Hogy nagy kénnal földön munkál(ná)nak.

7

Utána megyen egy éhvel holt halál

Köszön neki és azt monda hol valál

Bizony hogy te egyszer igen szép valál

Rútul vagy most Ádám valahol jártál.

8

Soha szegényb te náladnál nem lehet

Nyomorultabb én nem tudom hol lehet

Soha senki ez előtt el nem mehet

Csak vesződik azmíg ez földön lehet.

9

Látod-e én mely magos legény vagyok

Sem tobzódó sem részeges nem vagyok

megmutatom hogy könnyű legény vagyok

Büntetésre Istentűl küldött vagyok.

10

Jaj leszen elettek az te fiaidval

Együtt lesztek sok teremtett állatval

Velek éltek együtt nagy yaualiakal

Szemen is kell mennetek az halálval.

11

Tudni adom ezt én minden embernek

Hogy kezemből meg nem menekedhe(tnek)

Soha nekem annyit nem fizethetnek

Hogy ők énelőttem elmehessenek.

12

Értem erejét az Isten Fiának

De meglátom mit tehet az halálnak

Szemben állok vele az viadalnak

Az halálok hogyha mind is meghaln(ak).

13

Rendvel vegyük elő minden dolgokot

Lássuk először az fejedelmeket

Kiknek az halál elveszi eszeket

Azt sem tudja hol megnyomvasztja őket.

14

Azt értem hogy egy füldi Isten vagyon

Dücsőséges pápa neve azt hallom

Majd elmegyek megkeresem hol vagyon

Bizony mondom hogy nagy bűzzel ő vagyon.

15

Térden állva sok pap barát imádja

Vagyon neki három rend koronája

Földi istennek magát hívattatja

Királyokval bal lábát csókoltatja.

16

Őhozzája soha senki nem mehet

Hanem csak azki neki sok pénzt vihet

Rómában vele mind jót gonoszt tehet

Pápa atyánk kire áldomást vethet.

17

Siet vala milhelyt láta engemet

Mert szentölt vízzel temjénez ő engemet

Pápai átkával átkoz engemet

Végre monda halál ne bánts engemet.

18

Pápa monda az mi jószágom vagyon

Valami dücsőségem énnekem vagyon

Ma mind tiéd legyen valamim vagyon

Az döghalál csak reám ne ragadjon.

19

Én felelem ezt mondám az pápának

Tudod hogy meg kell halni az nagy papnak

Másra kell szállani az uraságnak

Jövel csak most az nagy koncot hagyd m(ásnak).

20

Sok gonosz lett pápa az te idődben

Nagy sok hamisság vagyon udvarodban

Kiért esel Istennek haragjába

Mert nem hivél egyetlenegy Fiában.

21

Tudod-e mit mondott Krisztus tinektek

Az ki nagyok (így) küsebb legyen köztetek

Fejedelmeknek tisztekben hagtatok

Kiért halált Istentűl érdemletek.

22

Immár menjünk császárokra királyokra

Kik közül egy lakodalmat csinálna

Boldizsár királynak Dániel írta

Kit hirtelen az hal(ál) elragada.

23

Igen lakik az király jókedvébe

Ezer urak vannak ott vendégségbe

Gyönyörködik sok éktelen italba

Ezek weze hogy be menek közikbe.

24

Egyiknek az színe igen változik

Ellenben az falon egy kéz tetszik

Ezt írja hogy országa elvesztetik

Király birodalma majd elesik.

25

Király nem jártál el az te tisztedben

Eszel-iszol csak mulattál éltedben

Sok adott szedechy minden esztendőben

De az ellenségvel soha nem mentél szemben.

26

Kegyetlen voltál az szegény országon

Kihez te nyúltál mint egy te kencsedh(ez)

Te soha nem nyúltál az ellenséghez

Mert jobb kedved volt neked az lakás(hoz).

27

Sírsz kesergesz mostan te betegágyadban

De hogy akkor ez nem jutott eszedben

Mikoron voltál nagy jó egészségben

Mert immár most vagy Istennek kezéb(en).

28

Senkinek én ebben nem kedvezhetek

Az tiszttartókhoz is majd elmegyek

Azmint látom hejában ott is nem járok

Köszönök nektek nemigen jámborok.

29

Hamis törvénytevők valakik vagytok

Az tömény ezer jajt ti megláttátok

Szegényökön mind hamisan vontatok

Meghiggyétek hogy majd mind kiadjátok.

30

Jösszte te sysmanus régi [n]agy ravasz

Nem egyebül hanem bőrödvel fizetsz

Tudod-e hogy te sok hamis fogát szerzesz

Igazságval az hol semmit nem nyerhetsz.

31

Neked hagyom kambisses hogy megnyúzzad

Az bőrét az ítélőszékre vonjad

A fiát is felül reá ültessed

Mikor fia ítéli reá nehezssen.

32

Királyokat császárokat eljártam

Őket halálra méltónak találtam

De az urak házát meg még nem láttam

Bizony mondom szép ifjakra találtam.

33

Fejedelmek az tisztben el jártjatok

Sok patvart kerestek nem oltalmaztok

Az szegénységet annyira nyúzzátok

Hogy csak az hajat szakállat hagyjátok.

34

Mire nem szűnik meg kegyetlenségtek

Mennyi adót az szegénységen vesztek

Sok népeket éhüel halóvá tesztek

Arra nem élhetnek az ti magzattok.

35

Szépségtökben ifjak ti ne bízzatok

Mindnyájan mezei virágok vagytok

Egészségben szépségben ha ma vagytok

Jaj szegény megholt másnap az halt(ok).

36

Bizonyára hogy ha velem lehetne

Szép ifjakat bántanom nem kellene

Szépeket nekem is szeretnem kellene

De tisztemnek nem járhatok ellene.

37

Sok vitézek halál veled megvínak

Mind királyra császárra tiltanának

Fiokért leányokért meghalnának

Ha Istennek ellene állhatnának.

38

Gazdag özvegyasszonyok meghalljátok

Uratoknak kencseben ne bízzatok

Mert az halálval ha szembeakadtok

Minden gyönyörűségteket elhagyjátok.

39

Azt értem nem akartok férjhez menni

Ti magatok akartok uralkodni

Másnak is ti akartok parancsolni

Bizony én magam kezdlek mind elvenni.

40

Kezetekbűl kiveszem kencseteket

Másnak adom elaszott pénzeteket

Betegségvel megverem testeteket

Döghalálval mind elhordlak titeket.

41

Nagy sok juhoknak pásztorit mind elhord(tam)

Az híveknek kivel (kívül?) ezeket vezettem

Erejét hatalmát az mit láttom

Hogy én őket mind szélvel (széjjel?) elszaggatom.

42

Igen hányják-vetik ők az Bibliát

Igen forgatták az rossz mediciát

Magokat de ők is meg nem óhatták

Éntőlem magokat meg nem vonhatták.

43

Az érdemes szentéletű atyáknak

Nem vagyok barátja az barátoknak

Mikor szinte jobb korokban volnának

Énvelem üstökben akkor kapának.

44

Csuda drága étkekvel kénelnának

Lencsével sós vizával tartanának

Az fa kupából is innom annának

Csak kevéssé tőlem megválhatnának

45

Közöttök igen haragosak vannak

Nagy sok vetekedésekvel megvínak

Karajok erejéhez ők igen bíznának

Érdemekhez azért csak támaszkodtak.

46

Kápáját minap egynek levonám

Monda szegény hogy az szüvét megfojtám

Nem mondhatja az világ hogy nem laktam

Az míg szegény fejem magam bírhattam.

47

Isten tudja az áldott boldog anya

Halálakor monda szegény apáca

Hogy az halál ily hamal elragadja

Szent asszony úgy segéljen hogy nem tudta.

48

Az halált életnél inkább dicsérte

Hogy ily keserű legyen de nem hitte

Jaj szegény ő magát hogy mint vesztette

Ifjúságát csak kárban elkötötte.

49

Ím magtalan énnekem meg kell halnom

Jaj nincsen senkit énutánam hadnom

Halál ne hagyj kérlek addig meghalnom

Bátor csak kevéssé hagyj férjhez mennem.

50

Kegyetlen halál mire hogy így rontasz

Az szép virágokat ím mire veszted

Az jó leányokat mire nem szánod

Az bábákat ám te dolgod ha elhordod.

51

Halál, meghidd, hogyha te ember volnál,

Vagy bizony megvonnál, vagy megvonat(nál)!

Atyafiaitul meg nem fosztanál!

Bizony, többet te sem ennél, sem innál!

52

Én nem tudom, te micsoda állat vagy?

Bizony mondom, hogy te sem vagy, sem nem vagy!

Élő állat, azt hiszem, hogy te nem vagy,

Mert az életnek te megfosztója vagy.

53

Csudálkozom, te mire ily erős vagy,

ha sem ördög, sem angyal, tudom, nem vagy.

Én azt hiszem, hogy bűnnek szolgája vagy,

Csak az bűnösökön te hatalmas vagy.

54

Meghidd, halál, soha mi meg nem halunk,

Kik Krisztus miatt bűntelenek vagyunk,

Krisztus Jézusban mi csal elnyugoszunk,

Az sok munka után egyszer megnyugszunk.

55

Az bűn miatt igen elfáradt lelkünk,

Teljességvel elnehezedett lelkünk,

Mintegy igen megfáradtak leülünk,

Az testtül hogy megválik az mi lelkünk.

56

De miért gyötröd az szegény bábákat

Kik ugyan kévánják ő halálokat

De hogy látják nagy kegyetlen voltodat

Arra nem kévánják el tartásodat.

57

Azt mondják hogy igen nehéz az halál

Gonosznak mondják ott az vég aggságnál

Jaj jó fiam az gamon eljárhatnál

De porrá lennél oztán hogy meghalnál.

58

Csuda hatalma vagyon az halálnak,

Nagy sok pénzt adnék az mendikusoknak,

Semmit magoknak is nem használhatnak,

Mikor ők is az nehezére jutnak.

59

Egyebeket meg tudnak gyógyítani,

Magoknak semmit sem tudnak tenni,

Az halál mihelt körülök kezd járni,

Ottan tudományok mind el kezd veszni.

60

Égbenézők másnak jövendőt mondnak,

De semmi jót nem tehetnek magoknak,

Többet hisznek ők az ég forgásának,

Hogynem mint Istennek akaratjának.

61

Jövendőt mond az halál akkor nekünk,

Mikoron az aszú csontokra nézünk,

Olyanná kell nekünk valaha lennünk,

Higgyük azért, hogy meg is kell még halnunk.

62

Vagyon, mint gazdagoknak sok jószágunk,

Előttünk vagyon ezüstünk, aranyunk,

Nem tudják számát mi registromunk,

Eszünkben sem jut, hogy meg is kell halnunk.

63

Szolgájokat mindenfele küldözik

Hol mit kaphat mind azon gondolkodik

Tudod-e hol jobb sokadalom esik

Kalmároktul azon tudakoztatik.

64

Istennek szavát ezekben sem veszik

Mikor ott vagyon is ő csak aluszik

Az adósságot hogyha bevehetik

Prédikáción azon gondalkodik.

65

Ott is nem ehetik sem nem ihatik

Térül-fordul mindjárást szitkozódik

Soha ő arról meg nem emlékezik

Bolond ember ma lelkedet megkérik.

66

Az tengeren nagy szerencsével járnak,

Hévvel, hidegvel ők csak meg nem halnak,

De tizenkét órára mikor jutnak,

Tőlük osztán mindenek elmaradnak.

67

Mezítelenül szült az ti anyátok,

Többet kelleténél nám nem ehettek,

Szükségtekre valót, ha keresnétek,

Gazdagok, ily hamar meg nem halnátok.

68

Az ki engem nem akar hamar látni,

Üljön veszteg együtt, jobb leszen néki,

Kevéssel meg kell néki elégedni,

Istennek szent igéjét kell hallgatni.

69

Valakik meggazdagulni akarnak,

Az ördög tőriben bizony akadnak,

Vad lovat száján nem hordozhattok,

Mert ű hordoz titöket, meglátjátok!

70

Nem kéméled szegény vén embereket,

Vaj, vaj, halál! Immár csak szánjad űket.

Nem eléggé gyötröd-e szegényeket,

Vénség miá meggörbedett véneket.

71

Szerelmes társát embernek nem kéméled,

Az jámbor házasokat nem kéméled,

Az vagy két nap egymással vigadhatnak,

Holnap egyiknek Quando coeli-t mondnak.

72

Édes magzatokat te nem kéméled,

Őket előttök kegyetlenül gyötred,

Én csudálom, hogy te nem keserülöd,

Nem fáj neked, mert nincs hozzá semmi közöd.

73

Nem tudom, micsoda fegyvered vagyon,

Visszaszegezett kaszád neked vagyon,

Azt értem, igen éles kardod vagyon,

Ennyi nagy holt emberid arra vagyon.

74

Látjuk ez világnak erőtlenségét,

Állhatatlan nagy szerencsétlenségét,

Nem nízhetjük ez világnak szépségét,

Hanem napról-napra kegyetlenségét.

75

Meglátjátok, ti részeges emberek,

Mikor egymásra sok duskát köszöntök,

Az sok italt ismég hogy kiadjátok,

Az halált is bátor számba tudjátok.

76

Senkit az halál kéméleni nem tud,

Avagy tud ő valamit, avagy nem tud,

Sokat mosolygani az halál nem tud,

Az egyet erősen tartja, az mit tud.

77

Mint földön, mind vízen valakik vannak,

Vagy erdőben, vagy barlangban lakoznak,

Az halálnak tőrében megakadnak,

Még jó távoli, ha reá nem gondolnak.

78

Szwwök szerint az testnek meg kell halni,

Isten szavának be kell teljesedni,

Keresztyénnek szükség bizony vigyázni,

Hogy az Krisztus készen fogja találni.

Nagy öröm volt az halál az híveknek,

Krisztus halálában az kik hittenek,

Nagy örömmel az halálra mentenek,

Mert Krisztus halálában örvendeztek.

79

Atyánk házátul mi valamit hoztunk,

Mind elvesztjük azkor, mikor meghalunk,

Vesztegségben és reménységben leszünk,

Mikor az testtől megválik az mi lelkünk.

80

Lelkünknek tömlöce volt az mi testünk,

Ideje volt tűle megszabadulnunk,

Csak az Krisztus Jézus bizony életünk,

És mi halálunk bizony nyereségünk.

81

Ezerötszáz és hatvan esztendőben,

Böjtmás hónak az tizedik napjában,

Halál ábrázatja forgott eszemben,

Az ki ezeket rendelé versekben.