Veris laeta facies
mundo propinquatur.
Hiemalis acies
victa iam fugatur.
in vestitu vario
Flora principatur,
nemorum dulcisono
quae cantu celebratur.
Florae fusus gremio
Phoebus novo more
risum dat, hoc vario
iam stipatae flore.
Zephyrus nectareo
spirans it odore.
certatim pro bravio
curramus in amore.
Cytharizat cantico
dulcis Philomena.
flore rident vario
prata iam serena.
salit coetus avium
silvae per amoena.
chorus promit virginum
iam gaudia millena.
Fényes arccal itt van ő
már, a kedves Flóra.
Tűnő télből újra jő,
arcát nyújtja csókra.
Tarka rétek bársonyán
szép színeket ébreszt,
új tavasz jön végre már,
minden szívet feléleszt.
Phoebus szórja szerteszét
tűzét minden ajkra.
Daltól hangos már a rét,
víg az erdő vadja.
Könnyű széltől zsong az éj,
Zephyrusz tesz így jót:
szívünk mélyén újra él,
vár a szerelem, vár a csók.
Énekszóval újra vár
édes Phyloména.
Lombos fákon, réten át
távol szárnyal hangja.
Boldog daltól zeng a lég,
vidám hangja árad.
Flóra, véled jó a lét,
új szépségek várnak.