A Carmina Burana

A Carmina Burana ('Benediktbeureni énekek') egy 254 főként a 11-12. században keletkezett verset, illetve drámai formájú szöveget tartalmazó kódex (utókortól kapott) neve (egyes darabjai a 13. századból valóak).

A kódexre 1803-ban találtak rá a bajorországi Benediktbeuren bencés kolostorában (innen kapta latin nevét, bár manapság úgy tartják, hogy Stíriában vagy Dél-Tirolban keletkezett). Egy elhanyagolt könyvcsomagból került elő, nem szerepelt a könyvtár hivatalos katalógusában, minden bizonnyal azért, mert a szövegek nem voltak összeegyeztethetők a kolostor értékrendjével, szabályaival, olvasásuk valószínűleg tiltott és titkolt lehetett. A gyűjtemény a 19. század eleji felfedezése után sem azonnal jelent meg - szabadszájúsága ezt még ama felvilágosult korban is megakadályozta - hanem csak fél évszázaddal később. Ma a müncheni Bajor Állami Könyvtárban őrzik.

A Carmina Burana igen fontos a középkori irodalom történetében. Versei egytől egyig világi témájúak. Megtalálhatók bennük a középkor hol gyengéd, hol a trágárságig vaskos, hol lírikus, hol humoros népies költészetének legjellegzetesebb vonásai. A versek a pénz hatalmát, az erkölcsök romlottságát, a világ rendezetlenségét éppúgy megéneklik, mint a fiatalság, a szerelem, a testiség, a mámor vagy a kocsmázás (taverna) örömeit. Szövegeik olyan énekversek, melyeket zenei kísérettel adtak elő, s gyakran meglévő dallamokra, ritmusokra – nem ritkán ismert egyházi himnuszok dallamára – írtak.

A gyűjtemény profán, szabadszájú darabjait vágánsok írták; kevés versről állapítható meg egyértelműen költőjének kiléte, de biztosan ott van a szerzők között Petrus Blesensis (anyanyelvén, franciául: Pierre de Blois [pier dö bloá], 1135? - 1203?), Gaulterus de Castellione (anyanyelvén, franciául: Gautier de Châtillon [gotyié dö sátijon], 1135 - 1201); és tíz latin nyelvű versnek biztosan az Archipoéta álnéven ismert lovagi származású, teológiai műveltséget szerzett 12. századi német költő a szerzője.

A szövegek többsége középkori latin nyelven íródott, de van köztük néhány középfelnémet, ófrancia, provanszál nyelvű is, valamint olyanok, amelyekben keveredik egymással a latin és a nemzeti (német vagy francia) nyelv. Ezek a vágáns dalok azonban nemcsak a nemzeti nyelv szempontjából fontosak: a latin költészet itt érkezik el a ritmikus és rímes verseléshez.

A vágáns dalok saját korukban széles körű ismertségre tettek szert; motívumai, képei, ritmusai a népköltészetre is hatottak.

29 középkori diákdal a benediktbeureni kódexből Magyar Elektronikus Könyvtárban: >>>

A Carmina Burana teljes szövege eredeti nyelven: >>>

A vágáns dalgyűjtemény egyes darabjait Carl Orff, a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője tette ismertté és népszerűvé Carmina Burana című oratorikus művével.