Emberek, nem leszek szerény

Emberek, nem leszek szerény:

ha egy dal szép, s van benne fény,

akkor az biztos az enyém;

jobban dolgozom bárkinél:

művészien;

szerzőjét dicséri a költemény

s én készitem.

Tudom, mi szégyen és erény,

ki bölcs, ki szellemi szegény,

látom, ki bátor, és ki fél;

s ha játék kell és szenvedély,

hát úgy legyen!

silány között a jobbat én

felismerem.

Tudom, hol van jóindulat,

s kinél torlódik nagy harag;

és az, ki vélem jól mulat,

ha kedvel, és igaz lovag,

figyelmesen

bánok vele, mert csak ki ad,

az érdemel.

Áldott legyen s legboldogabb,

ki felnevelt sok év alatt:

kit győzni neveltek: szabad.

Játsszunk bármily játékokat

akárkivel,

kihívóm mind alul marad;

akármiben.

Megáldott Isten és az ég;

tudom, ’mitől a játszma szép,

s értem a játékok szerét.

Aki tanácsért legelébb

hozzám jön el,

nem kerül annak rossz segéd,

ha jól figyel.

Nevem Mester Nagy Nyereség;

barátném nem volt soha még,

’kinek egy éjszaka elég

belőlem – nagy összegü tét

az üzletem,

mert nékem áll a jutalék

s a küzdelem.

A kockám kicsi és kopott,

és nem mindig dobok hatot,

akkor se, ha nagy tét forog;

kezdővel nem vagyok konok,

sőt szívlelem,

amíg a tábla jól mozog,

s kedvez nekem.

Ám egy hölgy így panaszkodott:

„Kockája lehetne nagyobb!”

„Jó, majd duplán kockáztatok –

mondtam –, mert ki biztosra dob,

az becstelen.”

És kissé alányúltam ott…

érzékenyen.

S midőn táblája imbolyog,

mert emelem,

elér sok jó találatot

a töltetem:

kockám kicsiny, de ólmozott;

szerencse fel!

Ben vuelh que sapchon li pluzor

D'un vers, si-s de bona color

Qu'ieu ai trag de mon obrador,

Qu'ieu port d'ayselh mestier la flor,

Et es vertatz,

E puesc en trair lo vers auctor,

Quant er lassatz.

Eu conosc ben sen e folor,

E conosc anta et henor,

Et ai ardiment e paor;

E si-m partetz un juec d'amor,

No suy tan fatz

No sapcha triar lo melhor

Entre-ls malvatz.

Eu conosc ben selh qui be-m di

E selh qui-m vol mal atressi

E conosc be selluy qui-m ri;

E si-ll pro s'azauton de mi,

Conosc assatz:

Qu'atressi dei voler lor fi

E lor solatz.

Ja ben aya selh qui-m noyri,

Que tan bo mestier m'eschari

Que anc a negu no-n falhi:

Que de jogar sobre coyssi,

A totz tocatz

Mais en say que nulh mo vezi,

Qual que-m vejatz.

Dieus en lau e sanh Jolia:

Tant ai apres del joc doussa

Que sobre totz n'ai bona ma,

E selh qui cosselh me querra

No l'er vedatz,

Ni us de mi non tornara

Descosselhatz.

Qu'ieu ai nom "maistre certa":

Ja m'amigu'anueg no m'aura

Que no-m vuelh'aver l'endema!

Qu'ieu suy d'aquest mestier, so-m va,

Tan ensenhatz

Que be-n sai gazanhar mon pa

En totz mercatz.

Pero no m'auzetz tan guabier

Qu'ieu non fos rahuzatz l'autrier,

Que jogav'a un joc grossier

Que-m fon trop bos el cap primier

Tro fo taulatz;

Quan gardiey, no m'ac plus mestier:

Si-m fon camjatz.

Mas elha-m dis un reprovier:

"Don, vostre datz son menudier"

"Et ieu revit vos a doblier,

Fis-m ieu:qui-m dava Monpeslier

Non er laissatz!"

E leviey un pauc son taulier

Ab ams mos bratz.

E quan l'aic levat lo taulier

Empeys los datz:

E-ill duy foron cairat vallier,

E-l terz plombatz.

E fi-l ben ferir al taulier,

E fon joguatz.