Az Ómagyar Mária-siralom

Az Ómagyar Mária-siralom (bevett rövidítéssel: ÓMS) a magyar nyelv legkorábbról ismert és ma is meglévő teljes verses formájú szövege. Az első magyar vers témája az Istenanya fájdalma fia, Krisztus szenvedése láttán.

A korai középkornak szorosan a liturgiához kapcsolódó közösségi áhítatossága a 11. század folyamán lassú átalakulásnak indul, egyre nagyobb szerepet kapnak az individuális érzelmek kifejezésformái, virágzásnak indul egy új Mária-kultusz. Ennek az új vallási igénynek jele volt, hogy a mise liturgiájában is helyet kaptak az ünnep tárgyához kapcsolódó énekelt lírai betétek. A misén felolvasott ószövetségi részlet, az "olvasmány", illetve az újszövetségi levelekből elhangzó "szentlecke" között énekli a gyülekezet az ún. szekvenciát. A szekvencia párhuzamos strófákból álló ének, két-két versszak azonos versformában és dallamban felelget egymásnak. Az egyik legkorábbi latin nyelvű szekvencia az 1194 körül meghalt Gotfrid (latinul Godofridus, franciául Geoffroi) St. Victor-i apátnak tulajdonított Planctus ante nescia... kezdetű siralom (planctus, azaz siratódal).

A latin planctusokat hamarosan követték nemzeti nyelvű változatok is, német nyelvterületen, ahol – úgy látszik – legelterjedtebb volt ez a műfaj, a 13. század és a 16. század között 147 verses és prózai Mária-siralmat mutatott ki a kutatás. Közöttük többnek, így a legkorábbi, frank nyelvjárásban készült siralomnak is éppen Godofridus Planctusa volt a fő mintája, ihletője. Ennél csak néhány évtizeddel lehet fiatalabb az Ómagyar Mária-siralom, amely szintén a Planctus ante nesciára vezethető vissza, és amely így igencsak előkelő helyet foglal el a latin szekvencia nemzeti nyelvű adaptációinak időrendi sorában.

A Planctus ante nesciát tartalmazza is a Leuveni kódex (a 199. lap előoldalán), de nem azt a változatát, aminek alapján a magyar vers készülhetett. Godofridus művének a fellelhető változatok alapján rekonstruált legteljesebb formája lényegesen hosszabb, mint az ÓMS, és tartalmában is sok esetben eltér a magyar átdolgozástól. Olyan változatot azonban nem ismerünk a Planctusból, aminek az ÓMS mai értelemben vett (azaz tartalmilag pontos, formailag hű) fordítása lenne.

Amíg ilyen közvetlen mintát nem ismerünk, azt kell tartanunk, hogy a magyar vers a latinnak parafrázisa (átdolgozása), illetve több latin siralom, himnusz és más vallásos vers vagy akár prózai mű kompilációja (egybedolgozása). Azt a feltételezést is érvényben kell hagyni, hogy egyes szöveghelyeken, ahol nem mutatható ki megfelelés az ÓMS és az ismert latin nyelvű források között, a fordító saját költői megoldásával találkozunk; és hatással lehettek ugyanezekre a szöveghelyekre a korabeli magyar költői gyakorlat ma már ismeretlen vonásai is.

Nem tudjuk pontosan, mikor keletkezett az ÓMS, azt is csak körülbelül, hogy mikor írták le, létezéséről is csak 1923-ban szerezhettünk tudomást. Korábbról nem maradt fenn semmi e műfajban, utána sincs évszázadokig hozzá mérhető remekmű. Nem csoda hát, hogy a verset és az azt megőrző Leuveni kódexet szinte nemzeti ereklyeként tiszteli a magyar kultúrtörténet. A vers két hasábosan írva a kódex 134. lapjának hátoldalán áll, előtte Mária születésnapjára készült prédikáció vége látható, a második hasáb végén egy, a magyar kéztől származó, Úrnapjára vagy Nagycsütörtökre szánt beszédvázlat következik.

A vers lejegyzésének idejét csak paleográfiai (írástörténet-tudományi) ismérvek alapján lehet hozzávetőlegesen eldönteni, minthogy a kb. hatszáz latin prédikációt tartalmazó kéziratban egyetlen évszámot vagy szerzői nevet sem találunk. A kódexen dolgozó tucatnyi másoló kéz írását a hazai és külföldi szakértők egyöntetűen a 13. század harmadik negyedére, míg a mintegy félszáz prédikációt lejegyző két magyar scriptor keze vonását, akik közül az egyik az ÓMS-t írta le, a század utolsó negyedére/végére datálták. Más kérdés természetesen az ÓMS keletkezésének ideje, hiszen a verset jóval keletkezése után is bemásolhatták a kódexbe. A nyelvészeti (hang- és szótörténeti) vizsgálatok alapján azt tételezhetjük fel, hogy a vers mintegy fél évszázaddal korábban keletkezett, mint amikor lejegyezték, azaz a 13. század derekán.