Embedded Files
A Roland-ének szövege
A Roland-ének* szerzője vagy lejegyzője egy magát az eposz utolsó, 4002. sorában Turoldusként megnevező pap (feltehetőleg az a Turold, aki Hódító Vilmos nevelője, majd tanácsosa volt).
Egy bibliofil tudós és diplomata, Sir Thomas Bodley (1545-1613) az oxfordi egyetemre hagyta gazdag könyvtárát, ebben fedezték fel 1832-ben az ófrancia nyelvű* Roland-kéziratot. A kódex a kutatók szerint a 12. század 20-40-es éveiben készült; míg a szöveg, amelyet rögzít, az 1080-as vagy 1090-es években keletkezett.
Máig vitatott kérdés, hogy az Oxfordi Kéziratban fennmaradt írott szövegnek volt-e szájhagyománybeli előzménye. Egyes kutatók feltételezik, hogy hosszú múltra visszatekintő, énekelt naiv népi eposz lejegyzése a Roland-ének, mások egyéni költői alkotásnak tekintik.
Ha eredetileg énekelt eposz lehetett is, dallamára nem maradt fenn utalás, így valószínűsíthető, hogy egyszerű, néhány akkordból álló hangszeres kísérete volt, énekdallama pedig hol gyorsuló, hol lassuló kántálás.
A 4000+2 soros eposz két részből áll: az első a 2396. sorig, azaz Roland haláláig tart; a második, amely valószínűleg későbbi kiegészítése az eposznak, arról szól, hogyan állt bosszút Nagy Károly Roland és katonái haláláért a szaracénokon. A szöveg 291 versszakra (laisse) tagolódik, a versszakok nem egyforma terjedelműek: 5-35 sorosak.
Az ófrancia eredeti szöveg versformája hangsúlyos; a verssorok túlnyomórészt tíz szótagosak (de előfordulnak 11 és 12 szótagos sorok is), a negyedik szótag után sormetszettel. Egy-egy strófán belül minden sorvég összecseng, de csak a magánhangzók azonossága miatt; a mássalhangzók legfeljebb hasonló képzésűek a rímekben, azaz legfeljebb asszonáncok jönnek létre, tiszta rímek nem. Hím- és nőrímet már megkülönböztet egymástól a szöveg - a francia nyelvben a nőrím azt jelenti, hogy a rímet tartalmazó sor a köznyelvben némán maradó, de a versekben és énekelt szövegekben [ö]-nek hangzó e betűre végződik. A magyar fordítói hagyomány ezt egy többletként jelentkező hangsúlytalan szótaggal adja vissza, tehát pl. azzal, hogy 10 szótag helyett 11 van a sorban. (Ezt a szótagtöbbletet, illetve a 10 és 11 szótagos sorok váltakozása megfigyelhető Illyés Gyula fordításában.)
A Roland-ének a franciák* legfőbb nemzeti eposza. A Roland haláláról szóló részlete máig kötelező tananyag a francia iskolákban.
Roland-ének: eredeti címe Chanson de Roland [sanszon dö rolan] – a címszereplő nevének kiejtése tehát franciás, a szó végi d nem hangzik.
ófrancia nyelv: az ófrancia nyelv akkor alakult ki, amikor a kelták lakta (és nevében is e népnevet őrző) Galliát megszállták a rómaiak. A hódítók vulgáris - azaz közönséges, hétköznapi - latin nyelvét a tartomány legigázott lakói átvették, de ennek során el is torzították.
franciák: saját népük elnevezésében a franciák a frankokra utalnak, arra a germán törzsre, amelyik Gallia északi részén az 5. században államot hozott létre. A romanizált, ófrancia nyelvű galliaiakkal a frankok annak köszönhetően tudtak összeolvadni, hogy 496-ban, amikor felvették a kereszténységet, nem az ariánus mozgalom követői lettek, mint a többi barbár törzs, hanem a katolikus felekezeté. Ennek következtében egész Gallia támogatta a frankok terjeszkedését, a Frank Birodalom létrejöttét.
Az eposz cselekményének történeti alapja
Az eposz cselekményének történelmi esemény a magja: Nagy Károly 778-as, négy-öt hónapig tartó (sikertelen) spanyolországi hadjárata Barcelona városának a córdobai emír ellen fellázadt muzulmán kormányzója megsegítésére. Az odahaza fellázadó szászokról érkező hírek hatására Károly félbehagyta Saragossa (vagy Zaragoza) ostromát, foglyul ejtette a barcelonai kormányzót (aki később kiszabadult) és visszafordult frank földre. Az őslakos baszkok az utóvédet egy völgyben augusztus 18-án orvul megtámadták és lemészárolták.
Nagy Károly 8. századi uralkodó alakja köré a 11. században azért fonódott hősköltemények ciklusa, mert a középkori történelem válságokkal terhes időszakában (egyházszakadás, a világi és az egyházi hatalom kétes viszonya, az iszlám elleni háborúk) alkalmas volt rá, hogy példaképül szolgáljon. A frank uralkodót 800. december 25-én III. Leó pápa római császárrá koronázta - ezzel indult az ún. Szent Római Császárság története, azé a birodalomé*, amely biztosította a nyugati egyház vallási, valamint Nyugat-Európa szellemi és politikai egységét.
Roland lovag a valóságban frank gróf volt, Nagy Károly rokona, Bretagne kormányzója. Életéről kevés dolog tudható biztosan. Hősi halála után Blaye város Szent Román-templomában temették el. Alakja példaképpé vált, amely a középkori világrend szellemi megerősítését szolgálta, hiszen egyesül benne a hitvalló mártíromság az aktív küzdelemmel, és megtestesül benne a középkori emberideál: a hűbérurát szeretettel szolgáló harcos lovag. Turpin, Reims érseke, Nagy Károly hispániai hadjáratának résztvevője írta meg először Roland legendáját, innen került az az Arany Legendába, amely pedig forrásul szolgált a Roland-ének szerzője számára. A szent kultuszát emelte, hogy 1099-ben a keresztesek Szent Roland napján, július 15-én foglalták el Jeruzsálemet.
azé a birodalomé: a nevét Nagy Károlyról kapó Karoling Birodalomé. Ennek feldarabolása után I. Ottó német király 962-ben szintén császárrá koronáztatta magát a pápával - XII. Jánossal -, a birodalom neve ettől kezdve Szent Német-római Császárság vagy Birodalom, illetve a Német Nemzet Szent Római Birodalma volt.
Az ismeretlen eredetű képen, amely lehet középkori miniatűr és későbbi utánzat is, a jobb oldalt meghajló Roland hűbéri esküt tesz Nagy Károlynak, és átveszi tőle Durandalt.
A Roland-ének eposzi tulajdonságai
A hőskölteményben Nagy Károly Krisztushoz hasonló világi alak, akit tizenkét lovag vesz körül (ahogy Jézust a tizenkét tanítvány). A három legkiválóbb lovag (Roland gróf, Olivier gróf és Turpin érsek) külön-külön is allegorikus alak: Roland az Istennek felajánlott erőt testesíti meg, Olivier az isteni szolgálatra rendelt értelmet, Turpin pedig a hit embere. E három minőség együttes szerepeltetése további allegorikus értelemmel bír: ezek a középkor értékrendjében a legfontosabb lovagi erények, és Nagy Károly alakjában a három együtt, egymással egységben van jelen. Éppen ez teszi őt a keresztény lovagkirályok mintájává.
A cselekmény indítása in medias res történik: már hetedik éve folyik a háború. Saragossa muzulmán királya, Marsile cselt vet: látszólag hajlandó megkeresztelkedni. Csak Roland látja át a cselt, a megtévesztett keresztény hadak elvonulnak, az utóvédnek Roland a vezére – őt támadja hátba Marsile. Roland nem fújja meg bűvös elefántcsont kürtjét, az Oliphant, amivel visszafordíthatná, segítségül hívhatná a fősereget, mert gyávaságnak: szégyennek, később megfutamodásnak tartaná; küzd, de egyenlőtlen a küzdelem. Csak akkor fúj a kürtjébe, mikor már egyedül ő él az utóvéd tizenkét vezére (a tizenkét palotagróf) közül; a megfúvás közben megreped a halántéka (az ellenség nem tudja megölni). Áldozata krisztusi önfeláldozás. Károly visszatér, eltemeti a holtakat, majd bosszút áll. A Gonosz végső vereséget szenved az eposz végén: Saragossát felégetik, az összes muzulmánt kiirtják. Helyreáll a világrend: az egyetlen igaz isten a keresztény Isten, az egyetlen igaz ember a keresztény.
Isten is beavatkozik a cselekménybe: a válságos pillanatokban Isten angyalokat küld a pogányokkal küzdő keresztények megsegítésére. Károly rémítő álmokat lát hazaindulása előtt, ezek miatt félti is Roland-t, akit utóvédként hátrahagyott. Mikor a szaracénok és Roland serege megütközik egymással, francia földön ítéletidő tombol: viharok dúlnak, reng a föld. Károly népe az utolsó ítéletet várja, pedig csak Roland-ékat gyászolja a világ.
Az eposzban érvényesül a középkorra jellemző számmisztika is. A négyezer soros terjedelem a katasztrófák és a vezeklések, böjtök bibliai 40-es számának százszorosaként értelmezhető (a vízözön negyven napig, az Egyiptomból kivonuló zsidóság pusztai bolyongása negyven évig tart, Jézus tanító tevékenysége megkezdése előtt negyven napig böjtöl a pusztában stb.). A 291 strófára való tagolás jelentősége az, hogy a 291-es szám számjegyeinek összege 12, ami a középkori számmisztikában az uralkodást jelenti. Így a terjedelem mérőszámai azt fejezik ki, hogy Nagy Károly uralkodói magatartása felülkerekedik a katasztrófán.
Források:
a Világirodalmi Lexikon eposz és Roland-ének szócikkei
Gintli Tibor - Schein Gábor: Irodalom tankönyv 14-15 éveseknek. Korona Kiadó, Budapest, 1997. 180-183. old.
Kováts Miklós műismertetése. Székely Éva (szerk.): 44 híres eposz. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2002. 113-127. old.
Page updated
Google Sites
Report abuse