Közzététel dátuma: Apr 27, 2018 1:20:48 PM
Aestuans interius
ira vehementi
in amaritudine
loquor meae menti;
factus de materia,
cinis elementi,
similis sum folio,
de quo ludunt venti.
Cum sit enim proprium
viro sapienti
supra petram ponere
sedem fundamenti,
stultus ego comparor
fluvio labenti
sub eodem tramite
numquam permanenti.
Feror ego veluti
sine nauta navis,
ut per vias aeris
vaga fertur avis;
non me tenent vincula,
non me tenet clavis;
quaero mihi similes,
et adiungor pravis.
Mihi cordis gravitas
res videtur gravis;
iocus est amabilis
dulciorque favis;
quicquid Venus imperat,
labor est suavis,
quae numquam in cordibus
habitat ignavis.
Via lata gradior
more iuventutis,
implicor et vitiis
immemor virtutis,
voluptatis avidus
magis quam salutis,
mortuus in anima
curam gero cutis.
Nagy haraggal szólok én,
ég a tüze bennem.
Rosszra fordult balga sors
űz az életemben.
Jó szerencse másra vár,
mások vígan élnek.
én meg, mint az őszi lomb:
földre sújt a végzet.
Kőoromra épített
házak mindig állnak.
Gyér homokra csak buták
raknak néha házat.
Balga az, ki Fortunát
választotta társnak,
tőle várja jó sorát:
része lesz a bánat.
Űz a végzet, hajt a szél,
csónakomra támad.
Életemnek zord egén
sötét felhők járnak.
Nem szán engem a világ,
nem tart senki számon,
mindhiába keresem,
várom én a párom.
Árva csónak, árva sors,
hol jutsz boldog révhez?
Fortunával vándorolsz,
életed majd szép lesz.
Vénusz vár még ezután
kinccsel, fénnyel téged,
és Fortuna oldalán
többé bú nem érhet.
Boldog élet útja vár:
ifjú szívvel járom.
Messze száll el mind a bú:
békességgel várom.
Fortunával maradok,
utam ő kísérje,
tőle nyerek pihenést,
boldog sorsot végre.