Az erőszakkal elválasztott szeretők tragédiájának csodaszép szószólója ez a ballada. A befejező sírvirág motívum világszerte ismert szimbóluma a halált túlélő szerelemnek. Ennek számtalan megfogalmazása közül a legismertebb talán Trisztán és Izolda mondája. Irodalomtörténetünkben a XVI. századi Telamon-históriának tárgya hasonlít ehhez a balladához, rokonságát pedig a reneszánsz mondák között kereshetjük, noha a népköltészetben a társadalmi mondanivaló az elsődleges. Számos ősi hiedelem szerepet kap az esemény elmondása során, amelyek közül a bajjelző kendő a legjelentősebb.
(Király Gy.: Kádár Kata balladája. Nyugat, 1924. I. 48-60.)
Forrás: Ortutay Gyula (szerk.): Magyar népballadák. Neumann Kht., Budapest, 2000 a Magyar Elektronikus Könyvtárban: >>>
Kádár Kata (A két kápolnavirág)
Gyulainé, édesanyám,
engedje meg azt az egyet,
Hadd kérjem meg Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát.
Nem engedem édes fiam,
hogy megkérjed Kádár Katát,
Vagyon itten a faluba,
királyleány, báróleány.
Nem kell nekem királyleány,
nem kell nekem báróleány,
Inkább megyek bujdosásra,
bujdosásra, hosszú útra.
Elindula hosszú útra,
hosszú útra, bujdosásra.
Addig mene, mendegéle,
míg egy malomhoz nem ére.
Hallod e te molnárgazda,
mi hír vagyon a faluba?
Egyéb rossz hírt nem hallottam,
Kádár Katát elrabolták.
Kádár Katát elrabolták,
feneketlen tóba dobták.
Gyulai Márton ezt meghallá,
elmene a tó partjára,
Élsz-e rózsám, vagy meghalltál,
vagy felőlem gondolkoztál?
Se nem élek, se nem halok,
mindig rólad gondolkozok.
Keresztet vetett magára,
beleugrott a mély tóba.
Egyikből nőtt violaszál,
másikból nőtt rozmaringszál.
Addig-addig növekedtek,
amíg összeölelkeztek.
Gyulainé ezt meghallá,
elmene a tó partjára.
Elmene a tó partjára
mind a kettőt leszakítja.
Életembe se hagytál nyugton,
holtom után se hagysz nyugton.
Verje meg az Egek Ura,
ki a szeretet tiltja!
Kádár Kata (A két kápolna-virág)
– Édesanyám, engedje meg,
Hogy vegyem el Kádár Katát,
Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép leányát!
– Édes fiam, nem engedem,
Feneketlen tóba vetem.
Van uraknak sok szép lánya:
Neked is juttatnak egyet.
– Szolgám, szolgám, édes szolgám!
Nyergeld meg a pej paripám,
Hogy induljunk messze útra,
Messze útra, bujdosásra. –
Miklós úrfi megindula
Messze útra bujdosásra.
Kádár Kata hogy meglátta,
Kaput nyitott Miklósának.
– Ne nyiss kaput Kádár Kata!
Nem megyek én most be azon:
Megyek, megyek messze útra,
Messze útra, bujdosásra.
– Miklós úrfi, állj meg nékem
Egy pár szóra!
Hogy hozzam ki fejér ruhám,
Hozzak néked egy bokrétát.
Ha a ruha vérré válik,
A bokréta hervadozik:
Kádár Katát elvesztetik.
Miklós urfi megindula
Messze útra, bujdosásra.
Találkozik egy molnárral:
– Molnár gazda, molnár gazda!
Mi hír vagyon a faluba?
– Nincsen bizony ugyan semmi
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.
– Molnár gazda, molnár gazda!
Vigy el engem éppen oda,
Éppen oda, arra helyre,
Feneketlen tó szélére.
Néked adom pej paripám,
Minden drága, ékes ruhám. –
Molnár gazda szótfogada,
Miklós előtt megindula,
El is vitte éppen oda,
Éppen oda, arra helyre,
Feneketlen tó szélére.
Miklós úrfi levetkőzött,
Feneketlen tóba szökött.
Egyikből nőtt fejér liliomszál,
Másikból nőtt piros liliomszál.
Ott is addig növekedtek,
Míg egymásba ölelkeztek.
Miklós anyja járt sétálni,
Meg találta őket látni.
Odahívta a vízbúvárt,
Mind a kettőt leszakítá.
Az egyiknek csináltatott
Fehér márványkő koporsót;
A másiknak csináltatott
Piros márványkő koporsót.
Az egyiket eltemeté
Oltár eleibe.
A másikat eltemeté
Oltár háta megé.
Az egyikből növekedett
Fehér márvány liliomszál,
A másikból növekedett
Piros márvány liliomszál.
Ott is addig növekedtek,
Míg egymásba ölelkeztek.
Miklós anyja jár sétálni,
Meg találá őket látni.
Mind a kettőt leszakitá,
Tövis bokorra tapitá.
Kádár Kata megátkozta Miklós anyját;
– Búzád csak egy szem teremjen,
Az is belül üres legyen.
Kenyeretlenség találjon,
Mégis senki meg ne szánjon.
Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ lángra gyúljon.
Ha ez az átok reád száll,
Tudom bizony, hogy megrostál.
Kercsed (Torda-Aranyos)
Kádár Kata (A két kápolna-virág)
- Anyám, anyám, édösanyám.
Gyulainé édösanyám!
Én elvöszöm Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát. -
- Nem öngedöm, édös fiam,
Gyula Márton!
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép leányát. -
- Nem kell neköm nagy uraknak
Szép leánya,
Csak kell neköm Kádár Kata,
Jobbágyunknak szép leánya. -
- Elmehetsz hát, édös fiam,
Gyula Márton!
Kitagadlak, nem vagy fiam,
Sem eccör sem máccor. -
- Inasom, inasom, kedvesebb inasom
Húzd elé hintómat, fogd bé lovaimat! -
Lovakat béfogták, útnak indultanak,
Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata:
- Mikor e' szénibe vörösre változik,
Akkor életöm is, tudd meg, megváltozik. -
Mönyön Gyula Márton högyekön, völgyekön,
Eccör változást lát a cifra keszkenyőn.
- Inasom, inasom, kedvesebb inasom!
A főd az Istené, a ló az eböké.
Forduljunk, mert vörös szén már a keszkenyő,
Kádár Katának is immár rég vége lött.
A falu véginél vót a disznyópásztor:
- Hallod-e jó pásztor! mi újság nálatok? -
- Nálunk jó újság van, de neköd rossz vagyon,
Mert Kádár Katának immár vége vagyon,
A te édösanyád őtöt elvitette,
Feneketlen tóba belé is vettette. -
- Jó pásztor, mutasd meg, hol vagyon az a tó,
Aranyim mind tiéd, a lovam s a hintó.
El is mönének ők a tónak széjire:
- Kádár Kata lelköm, szólj egyet, itt vagy-e? -
A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hozzája béugrék hamar Gyula Márton.
Édösanyja vizi buvárokat kűdött,
Megkapták meghalva, ésszeölelközve;
Egyiköt temették ótár eleibe,
Másikot temették ótár háta mögi.
A kettőből kinőtt két kápóna-virág,
Az ótár tetejin esszekapcsolódtak,
Az anyjok odamönt, le is szakasztotta,
A kápóna-virág hezza így szólala:
- Átkozott légy, átkozott légy
Édösanyám, Gyulainé!
Éltömbe rossz vótál,
Most is meggyilkótál.
Udvarhelyszék
Forrás: a Szöveggyűjtemény elnevezésű kiadvány az Arcanumon: >>>
Ezen értékes balladánknak is 1972 végéig csupán 29 változatát gyűjtötték össze. Vargyas Lajos Két kápolnavirág típuscímmel foglalta össze az addigi kutatás eredményeit. Csíkból a következő gyűjtési helyeket sorolta fel: Borszék, Csíkjenőfalva, Csíkmenaság 3, Gyergyóditró 2, Gyergyótekerőpatak 4, Gyergyótölgyes, Gyergyóújfalu, Kászonaltíz, ami azt is jelenti, hogy az 1972-ig összegyűjtött változatok felét Csíkban jegyezték le. 1989-ben a fenti összesítést még tíz régebbi és újabb változat adataival egészítettük ki, így e balladának 39 adatát tarthattuk nyilván. Utóbb további lejegyzésekkel bővült eddigi számbavételünk: ha hozzászámítjuk az Édesanyám sok szép szava kötetben közölt két változatot, valamint a Pozsony Ferenc a Kihagyott balladák fejezetében feltüntetett hat adatot, továbbá Szegő Júlia és Pozsony Ferenc egy-egy moldvai lejegyzését, valamint a háromszéki cigányoktól közölt két változatot, újabb tizenkét változattal gazdagíthatjuk az eddigieket, s így 51 adatát ismerhetjük e balladának.
A Kádár Kata történetének régi magyar irodalmi feldolgozását Az Telamon királyról és az ő fiának, Diomedesznek szörnyű haláláról szóló széphistóriában is megtalálhatjuk. A ballada cselekménye, költői képei megtalálhatóak a Délkeletre szállt a páva kezdetű kínai epikus ének befejező részében, amely Kr. u. 196–219 közötti időben keletkezhetett.
"Te vagy a Nap, én az Éjjel." - Konkoly Csenge és a Magyarhang zenekar lemezbemutató koncertjéből. Bevezető: Mészáros Mátyás.
Fonó Budai Zeneház, 2018. február 9.