Mert nem kívánja a sors

Mert nem kívánja a sors,

hogy javam szolgálja hölgyem,

unja, mi kedvemre volt,

s nem mondok le róla mégsem,

tanulok hát jó modort,

igaz útra kéne lépnem

Katalóniában, hol

csak a Szerelem az érdem:

minden katalán nemes,

s minden hölgy kellemes.

A hölgyek szolgálata,

a vitézség és az érdem,

szellem és jókedv szava,

a szépség a szenvedélyben,

nagylelkűség virtusa

biztatást kap e vidéken,

minden könnyed és sima

katalán tájon, ígérem:

minden katalán nemes,

s minden hölgy kellemes.

Megfogadtam én ezért,

hogy őket megismerem,

s ha fogad a Szép Remény,

szólitani is merem,

szívem mást nem is remél,

ez táplálja életem,

hajóm végül révbe ér

Katalónián át, hiszen:

minden katalán nemes,

s minden hölgy kellemes.

S ha olyat ott meg ne tudnék,

mért kegyes a Szerelem

ahhoz, ki szolgálja őt rég

- nékem csak károm terem -,

inkább föld alatt nyugodnék,

kínom nem viselhetem,

és Narbonne-ban nem maradnék,

katalán föld vonz igen:

minden katalán nemes,

s minden hölgy kellemes.

Olyan buzgón tanulom,

szerelemből mi hiányzik

nékem, csak azt gondolom,

hív szeretőknek mi tetszik,

és mivel nem tudhatom

- sokat vártam már idáig -,

repülök - ott megtudom! -

egész Katalóniáig:

minden katalán nemes,

s minden hölgy kellemes.